2010. december 1., szerda

Tell me, if you're ready..

Boldog szülinapot apa=)!! (L)

Meg anyáának is utólag :))) (nov.28) (L)


Let"s leave the past behind us.

Csak egyszer.. Csak egyszer látnám mit érez, mit akar, hogy tényleg olyan felszínes -e mint amilyennek újjabban látszik. csak egyetlen egyszer látnék tisztán...
A hátunk mögött akarom hagyni a múltat. Igen rajta vagyok, dolgozok rajta. Mert egyszer úgyis el kell engednünk mindent bármennyire fáj is. Az emlék megmarad, meg fájni fog akár örökké, de a seb szép lassan begyógyul. Ha begyógyítja valaki. De ha nem...
" tévedtem, mikor azt gondoltam, az idő gyógyít.."
Pedig én tudom, hogy menni fog. De ez, hogy minden héten legalább kétszer látom.. Ez olyan áá. Nem is tudom egyrészt szükségem van rá (MÉG!) hogy lássam... (csak, hogy jólvan, hogy vidám..) másrészt viszont, nem olyan könnyű majdnem másfél éven túllépni úgy, ha még rád is néz , és amikor belenézel a szemébe, akár egy pillanatig is eszedbe jut, milyen volt akkor.. Az az érzés. Az egyik legrosszabb. Éget, szinte megperzsel odabent a szívedben, a lelkedben, mindehol  végig az egész testetben...amikor száguldanak az ereid, amikor majd elájulsz, mikor érzed, hogy forogni kez d a világ és pillangók úszkálnak a gyomrodban, és te tudod hogy nem tudsz mást tenni, csak igyekezni nem tudomást venni róla, másfelé nézni, és várni, hogy elmúljon.. És szinte senki nemkérdez róla, mert tudja , hogy fáj, vagy csak egyszerűen leszarja, hogy mivan veled.. Főleg ő maga, akiről folyamatosan, éjjel nappal álmodozik az ember...  Az az egyetlen ember, aki megváltoztathatná a világod, aki mellett minden nap boldogsággal ébrednél, annak a tudatában, hogy ő az enyém az egész mindenével együtt, végérvényesen és szerelemmel.. De nem ugyan. Miért is lenne ez ilyen egyszerű?..:')

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése