Ma volt az, amikor már a buszról kellett leszállnom, mert teljesen kiakadtam..:) Szóval még volt vagy 3-4 megálló hazáig, de nem Ágó hirtelen felindulásból leszállt, és gyalogolt egész a lakásukig...:) Közbe épp ment le a nap, és el tudtam gondolkozni.
Komolyan kell ez az embereknek? Az élet olyan gyorsan megy:\ És elvesztegetik az idejüket arra, hogy az ex-csajukat oltják a hátuk mögött?:\ Mert szerintem ez így nem pálya... 2010 Februárjában szakítottunk, azóta meg kábé két szót beszéltünk. Vége. Tudod mit jelent ez? Azt, hogy ha már jóba nem vagyunk akkor békén hagyjuk egymást, és leszállunk a másikról. Nem szapuljuk a háta mögött és nem szekáljuk 1 év elteltével sem...:) Ez már a múlt. Fogadd el!:) Én is elfogadtam, pedig egy ilyen után, azt hiszem kijelenthetem, hogy nekem nehezebb volt túllépni rajtad. Mégis megtettem. Túlestem ezen is.
Ez a múltam, ezen nem tudok változtatni, sem eltitkolni, lehet, hogy te ezt szeretnéd, de ez is egy emlék, ez már a részem, ez hozzám tartozik úgyanúgy mint az, hogy a játszótéren játszottam a bölcsibe, vagy összevesztünk a barátnőimmel az ovibe azon, hogy ki legyen ma a menyasszony, alsóba nem érdekelt semmi, és utána fiúk miatt sírtam, összetörték a szívem, barátokat veszítettem el, és egy hozzám nagyon közel álló személyt, aki még a mai napig hiányzik... És mégsem változtatnék meg semmit. Ez csak tapasztalat szerzés. Az élet nagyon szeszélyes. Nem tudod mit hoz, vagy miért úgy teszi a dolgokat, ahogy Ő akarja de... Ez van. Ha nem tetszik ott a sarok, a kés, az érvágás, a depresszió és hasonló fincsi dolgok..:)
Remélem nem veszi magára az, akire nem vonatkozik.:)
Na tsőőőőőőőőőőőőőő.:333
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése