Olyan szinten ráz a hideg, hogy kbírni alig tudok, így remeg az egész testem, nagyon király..
és nem csak a hidegtől......
megint.. Remény, összetörés. Komolyan mire jó ez?
Minek kellett kitalálni ezt az egész szerelem-dolgot?
Egy idő után úgy is vége lesz... És akkor jön a szenvedés..
...
Mert akármennyire jól titkolod, amikor egyedül vagy legszívesebben bőgnél...
..Csak van egy olyan pont, amikor már úgy fáj, hogy sírni se tudsz, mikor azt kell mondanod, hogy " na jó, muszáj tovább mennem"............
Csak igazából ez se megy.xd Kicsit se.
Vicc az egész.
És akkor jön a hadova, ha épp boldog vagy, hogy jajj ő az igazi,meg életem szerelme..
Na ja.. Ébredj már fel csipkerózsika........
Ez itt nem valami szaros tündérmese.
Itt nincs olyan, hogy "kicsit" rossz valamit... Kibaszott nagy pofonokat kapsz az élettől, és ha nem vagy képes felállni, akkor kb értelme nincs....
Az embernek fogalma se lesz róla, hogy ki ő........ Csak annyit tudsz, hogy szükséged van rá mindennél jobban, Ő meg rád se szarik.:) Így van ez mindig.
lesz egy ember, akinek elég megszólalnia, vagy rád mosolyognia vagy csak rád néznie egy pillanatra, és már is az ájulás kerülget majd...
És aztán ezt az embert szépen el kell majd engedned.:)
Elárulom, a világ egyik legfájdalmasabb dolga.
Elengedni valakit eleve nem könnyű, de....
... HOZZÁ úgy fogsz ragaszkodni, mint senki máshoz
És szép lassan tudatosul, hogy a semmiért szenvedsz össze-vissza.xdd
Attól, hogy szenvedsz nem lesz más semmi:) Max neked lesz rosszabb..
Szóval..:)
A remegés is szép lassan abbamaradt...:) Lehet ma éjszaka még kisírom magam, aztán végleg túl kell tenni magam rajta.:)
Pont.
Percről percre könnyebb.:)
Semmi nem változott kívül. Csak belül tört össze minden, és romlott el minden, hogy aztán újra kiszíneződjön.:)
Majd lesz valahogy.:)
Jóéjt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése