"Szólj rám,kérlek, ha mást érzel,mint rég, hisz minden ami szép volt eltűnt.."

Szombattól csütörtökig kórházban voltam, és nem volt túl kellemes.
De mindegy. Elmúlt. Már vége. Remélem.






" Érzem nincs mit mondanom,
Ennyi, nincs több alkalom,
A percet számolom..
Bárcsak egyszer értenéd, 
mennyi felhő gyűlt köréd,
úgy rohannék feléd...
Csak félni, nem szólni,
Hogy széthulltunk rég,
De jó volna hinni,
Hogy érintesz még.."


Jó volna hinni, csak kb teljesen reménytelen.
Amikor úgy tűnik,hogy végre minden rendben, akkor természetes, hogy azzal a lendülettel el is romlik.
Így van ez...
És tisztában  vagyok vele, hogy nem fogok egyhamar OLYASMIT érezni, vagy ilyenek... Tudom, hogy egy béna, szar alak vagyok, de nem tudom megerőszakolni magam, hogy "SZERESD ŐT!", mert úgy sem fog menni. 
Kezdek komolyan rájönni, hogy az életben semmi nem olyan, mint a filmekben:) Nem minden végződik "happy enddel"'...  Majd talán idővel más lesz, más leszek, mások lesznek az érzéseim.
Talán most is mások lennének az érzéseim, csak félek bevallani. Mert most nincs szükségem még több parázásra, hogy "Vajon mit csinál most? kivel van? szeret még? mért nem ír?" stb stb. Nincs kedvem...


"- nem! Ő rendes és becsületes...
 -DE HISZEN FÉRFI!" Igaaz.:))))






" Az igenek a nemek, tudjuk jól, hogy mi a bajod:
tested-lelked remeg, akkor is, ha nem akarod..."


" Ha volt is bűn, mit elkövettem,
Már régen leróttam az árát,
Nem kell több férfi,aki átver,
Nem kell több gyötrelem, sóhaj, ábránd.."


" Azt hittem nem fog már a bűbáj,
Nem szerethet többé e szív mást,
Az eszem figyelmeztet : állj meg,
a vége mindig csak sírás..."




De örülök, hogy ennyi embernek vagyok fontos, meg, hogy azért vannak sokan, akikre tényleg számíthatok.
Teljesen meghatódtam:)(L)


Na ennyi.:/ csőőő