I need you to hold.

Egész kislány voltam mikor kialakult bennem,hogy milyen pasira is vágyom,amikor nagy leszek..Már akkor sem voltak nagy igényeim... Legyen velem kedves, figyeljen rám, és egyszer majd valaki szeressen úgy,ahogyan én szeretem Őt.. Szeressen reggel kócosan,smink nélkül, és szeressen akkor is,amikor valamiért rossz kedvem van vagy hisztis vagyok...Azt akartam, arra vágytam,hogy őszintén fontos legyek neki, hogy együtt tökéletes legyen minden és legfőképp arra vágytam,hogy tényleg hosszútávon szeressen....Hogy ne csak 1-2 hónapig, vagy ne csak kamuból..Hanem magamért, azért a hülye csajért,aki ÉN vagyok, nem azt,akit Ő akar,hogy legyek... Nem éltem még túl sokat, de az utóbbi pár évben sokan vertek át és sok mindenkiben csalódtam, sokszor éreztem úgy,hogy össze vagyok törve, párszor a padlón voltam, sokszor esténként zokogtam és sírtam, de nem adtam fel... Most vagyok úgy vele,ha ennek vége lenne akkor tényleg feladnám.....egy darabig biztos nem tudnék felállni …

Mert végre megtaláltam. Igazából Ő a kiút minden rosszból, úgy érzem,hogy vele tényleg IGAZI a dolog, hogy vele nem csak úgy teszünk,mintha együtt járnánk...

És vannak viták, hisztik, sértődések... Van,hogy én is kiakadok, hisztizek és ideges vagyok emiatt, de ettől függetlenül tisztában vagyok vele, hogy nem tudnék nélküle élni. Nem látnám értelmét, hogy lélegezzek, hogy egyek, hogy aludjak, mert minek? Nélküle értelmetlennek tűnne minden...

Becsülök minden egyes együtt töltött percet, napot és órát, és mikor nem vagyok vele, akkor visszaszámolom,hogy mikor láthatom újra.. És sajnálom a hisztiket, nekem is szar, hogy ilyen vagyok...Csak egyszerűen félek attól,hogy vége lesz, hogy elhagy és abba belehalok...

Sokszor nehéz is...Állandóan az jár a fejembe, hogy vajon kivel van mit csinál?....Vajon annyit gondol rám, mint én rá? Mert azt nehezem hiszen, ugyanis akkor egész álló nap a fejébe kéne hogy legyek (és ezt senkinek se kívánom:”D)... Ja és minden percben hiányoznom kéne, ha nem vagyok vele..Igazából érdekes érzés, olyan, mintha hiányozna az egyik felem, teljesen a részemmé vált.. Valami ürességet érzek, ha nem ölel át,vagy csak nincs mellettem...Ohh és természetesen féltékeny is vagyok... A féltékenység eredeti neve az,hogy „szerelemféltés”...De nagyon genyó egy érzés...Rossz,hogy folyton kiakadok, hogy vajon más lányok fontosabbak? Mert tudom,hogy van szebb, és jobb,de őszintén mondom szerintem nincs olyan, aki ennyire szeretné, mint Én...:)

...De bízok benne.. Nem egyszerű, mert vannak sérelmeim nekem is a múltból, de az életemet is rábíznám...

Neki adtam a szívem, és már jó ideje Ő őrzi nekem:) Vigyáz rá helyettem is, megóvja a sérelmektől ...és nekem minden vágyam,hogy boldoggá tegyem.. Hogy érezze mindig,hogy mellette vagyok,hogy tudja,hogy szeretem mindennél jobban …!!

…:)