Miért vannak az embernek érzései? Miért kell egyik nap majd kicsattani a jokedvtol, míg másnap belehalunk a magányba? Miért van az, hogy más élőlények egyszerűbbek nálunk. Az állatok nem lesznek szerelmesek. Az állatok ösztönösen tudják ki a párjuk, és ha mégsem az lesz a végén, akkor sem sszenvednek.

Az emberek mindent tulbonyolitanak. Nem csak annyi,hogy "igen én téged kedvellek." hanem rengeteg atgondolkozott és atsirt éjszaka. Sosem tudhatod, hogy akit te erősnek látsz,  annak vajon mennyi minden van a felszín alatt. Nem látod a szenvedest. Azt látod, hogy mindig mosolyog,  mindig erős és sosem sír. Pedig nem az az erős, aki nem sír. Az az erős, aki felvallalja a könnyeit és utána még erősebben áll talpra mint amilyen előtte volt.

Az emberek mindenben támadást és nehézséget látnak. Nem képesek élvezni azt ami van, mindig több és mindig jobb kell.

Főleg ha van valaki aki kitolti a gondolataid. Akire akármennyire is akarsz, nem tudsz nem gondolni, aki minden egyes reggel és este az első gondolatod.

Aki meg akkor is hiányzik mikor ott van melletted.

Sose értettem a szerelmes idézeteket és regényeket. Azt hittem hogy ez szemenszedett hazugság.

Olyasmi amit a higgadt, szerelemre vágyó -de valójában még nem kapó-emberek írnak. Azt hittem ez remenyforrás. Remény azoknak,akiknek nincs senkije és semmije hogy igenis lesz olyan aki majd szeret.

És lesz olyan, aki majd igenis radnez és azt gondolja "ő nekem tökéletes."

És ebben a legnehezebb hinni,  főleg olyanoknak akiket bántottak már. 

Nem hittem benne.

Lát persze az ember szép párokat és aranyos embereket. De nem hiszi el a mesét a pillangokrol a hasában, arról hogy a szíved egyszercsak hevesebben fog verni.

De egyszer megtortenik. Nem tudom mikor, vagy miért, de a pulzusod majd kkihagy egy pillanatra,  de csak hogy utána ezerszer nagyobb sebességgel térjen majd vissza. 

Amik eddig fontosak voltak,  nem lesznek azok. Teljesen a feje tetejére fog állni a világod.

Lehet hogy már 14 évesen megerzed.  Lehet hogy csak 40. Lehet soha.  Lehet életed legvégén. De érezni fogod mikor valami más és valami különleges.

És pont ezért fogod majd tulgondolni.  Mert nem tudod beazonositani az érzést. Mert új, és hogy őszinte legyek ijesztő. Ijesztő az, mikor csak akkor érzed magad teljesnek mikor vele vagy.
Ijesztő,hogy van mindenki szívében egy icipici doboz a legmélyén, a legbelső részén, amit fél odaadni, fél megmutatni másnak. Ijesztő, hogy itt nem kényszer, hogy ezt odaadd, nem kényszer, hogy mindenki bevallj neki. És a leginkább az ijesztő,hogy hihetetlenül és teljesen átalakul benned minden nagyon nagyon kevés idő alatt.

De ki tudja. Egyszer ez az érzés fantasztikus lesz. Csak győzd kivárni.:)