Hogy is kell kezdeni egy ilyet? Még sosem volt blogom ezelőtt. Naplót már vezettem sokszor, de mindig abbahagytam.
Nézzük csak ki is vagyok én. Egy (szerintem) teljesen átlagos lány, egy autista-tanár anyával és egy üzlet-ember apával, meg két tesóval.
Egy normális házban lakunk. Panel...De amit lehet azt kihoztuk belőle szerintem. 3 szobás.
Most estem túl életem első igazi szerelmi csalódásán. Vagy is nem most..hanem kb. másfél hónapja....
...És nagyon megviselt.
Mikor azt hittem, hogy végre javult, akkor megint megláttam...egy képet róla. Egy komentárt amit a mostani barátnőjével irtak egymásnak ( mellesleg ezzel a barátnőjével akkor jött össze mikor engem kidobott..) vagy őt magát, hogy határtalanul boldogan, rólam megfeledkezve élte a csodás életét. Persze ez a fiú nem volt egy szépség. De tud szeretni...És őt is nagyon meg lehet szeretni. Mert olyan segítkőkész...Meg minden. Hát természetes, hogy szakított velem...Végülis ki akarna velem lenni? Ugyanmár.
Most is...Azt hittem tök jól vagyok. Röhögő görcsöt kaptam a barátnőmmel a buszon. Annyira nevettünk, hogy majdnem lezuhantunk a lépcsőn..Még be is szóltak miatta de nem érdekelt. Végre elfelejtettem egy kis időre ezt az egészet. És aztán hazajöttem... Meg láttam egy képet róla..Ahol ugyan nem látszik az arca, de tudom hogy ő az. Nem lehet más. Felismertem a csíkos pulcsijáról. És rájöttem mennyire fájt ez az egész. Rám jött a sírógörcs... Persze ezt senkinek nem mondtam...Minek mondanám? Ugyse érti meg senki...
Most épp jól vagyok, de kétlem hogy ezek után el tudok majd aludni este..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése