Miért? Csak erre a kérdésre akarok választ: miért?
még mindig miért?
Mindegy egyes elkapott pillantás, olyan mintha kitépnék a szívem és földhöz vágnák újra és újra.. Minden egyes mosoly mintha a lelkemen táncolnának.. minden szó amit kiejtett, minden hang amit kimondott olyan szinten jött vissza.. Olyan, mint amikor szédülsz, csak szédülsz és szédülsz és elnyel a sötéétség, majd vagy felébredsz vagynem.. Vagy mint a felhők mostanában. Szürke és szürke, és sötét.. Semmi nincs rajta.. néha átsüt rajta anap.. a remény.. a remény egyetlen sugara.. ami ott van, de még sincs ott.. ami nem fog előjönni.. ami ott LESZ mindig, de sohasem teljesülhet... És aztán kisüt a nap elmúlik a rossz idő.. De ez csak pillanatyni dolog.. Mert aztán újra feketeség lesz... Olyan ez, mint ez örökmozgó valami.. Soha sincs vége.. És mindig fáj. Amikor úgy éreztem, hogy mostmár felkészültem rá, hogy lássam, akkor mégse. Olyan nagy erejű érzések lettek úrrá rajtam, nem sok hííjja volt hogy el ne bőgjem magam.. De nem. Miértelme lettvolna? :D hogy csak mégjobban rosszukérezzék magukat? biztos nekik is van elég gondjuk. TUDOM hogy mindenkinek van gondja.. Épp ezért nem traktáálok senkit az én hülyekis szarjaimmal. Itt leírom, aztáán aki elolvassa elolvassa ki nem nem.. Ennyii.:\
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése