Maradok.Beleringatom magamat. Már nem érdekel. Mindenki mondja, hogy hülyeség és ne reméljek semmit. De leszarom. Nem érdekel.Megváltoztam. Régebben gyenge voltam. Hihetetlen gyenge. El se hinném, hogy valaha ez énvoltam. Féltem az érzelmeimtől. Féltem attól, hogy rosszul sül el. De hát nemmindegy? És harosszul sül el? Egyszer élünk. És ha nem lesz semmi? nem halok bele. Bárki kibírná. Lehet, hogy mások nem fogják fel miért érzem ezt ilyen erősen. Lehet, hogy nem látják, hogy nap mint nap látni felér azzal mintha kitépnék a szívemet, de már eztis leszarom.:') elnyomom magamban oszt jovan.
Megesik, hogy az embernek csalódnia kell, nem?:')
sőőt! már az sem érdekel, hogy csak egynéhány ember kérdezi meg mivna velem. mert ők sem kiváncsiak erre. :D pff. Szánaalmaaas vagyok igeeen azvagyok de hát mit lehet tenni?;]
leeeeeeeeeeeeeeeessssssssszzzzzzzzzaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaarrrrrrrrrrrrroooooooooooooooooooooooommmm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése