Tévedtem,mikor azt gondoltam, az idő gyógyít.

Ez egy olyan bejegyzés, ami sok mindenkinek szól.

Tudom, nehéz ezt felfogni, hogy miért ragaszkodom még mindig ugyanahoz az emberhez, négy, majndnem öt hónapja (és egy éve visszatérően). Nekem se tiszta. Hogy lehet ennyire kötőődni valakihez..? hát beszarás én is tudom. De vele más volt. Pont mint abba a nyomorult bencsiktamara számban:

'néhány óra volt, csak ennyi járt, de azóta nekem megállt a világ; minden éjjel újra élem szédült ritmusát..'

Úgy értem még most is.. Előtte nem játszom meg magam. Tudom ez a klasszikus jól bevállt szerelmesvagyokésegypicsa szöveg de tényleg. Előtte nem akarok megfelelni.Ő pontosan tudja milyen vagyok. Látott már nevetni, sírni, látta, hogy hogy nézek rá, látta, hogy szeretem, érezte, hogy megfogtam a kezét.

És ezt nem sok ember mondhatja el magáról .. nem igazán nyílok meg olyanoknak akikben nem bíízok százszáázalékosan.:\

Van amikor úgy érzem tettre kész vagyok, odamegyek, beszélek vele elmondom neki.. De ezt a gyakorlatban megvalósítani.. Nem tehetek róla hogy fosok.  De hát még az egyik legjobb haverjának sem mondja el! akkor én mit várjak? akár rólam van szó akár rólunk, akár bármiről..Ő nem nyílik meg. Ő más. másmásmás nagyon más mint a többiek. Biztos vagyok benne, hogy nem felszines.. Rohadt mélyérzésű lehet, olyan aki soha senkinek nem nyílik meg ésha mégis az olyan minta az illető egy kincset kapott volna a sorstól.:\

Nem értem miez az egész. Olyan zavaros. Nyáron még szeret meg akar, most meg egyszer le se szar egyszer kurva jól elvagyunk és mióta Ő (lényegtelen) rákérdezett nála megint kerül... Komolyan azóta úgy köböö rám se néz. Tegnap viszont igen.. Tegnap láttam, hogy néz .. Éreztem. És érzem, hogy szeret, csak.. Nemtudom. Tudom le kéne szállnom erről, elfogadni, hogy nincs semmi nem is lesz de... 

Komolyan inkább menjek bele egy olyan kapcsolatba, ahol csak kihasználnak? Vagy ahol még a szemem színét se tudják elmondani? Vagy ahol semmit se tudnak rólam egyáltalán semmitsem? Mert ez nekem nem megy. Sajnálom.