" S nem hallok semmit, csak a lélegzeted,
minket összeláncolt a képzelet,
Valami ezerrel végigfut a hátamon,
Csak ezt akarom nagyon, nagyon nagyon..."
Elmondom miből áll nekem egy edzés. Odamegyünk. Full görcsben vagyok egész úton, majd elájulok, amikor meg odaérünk nevetek, de közbe tiszta parába vagyok szerintem így tudatalatt .... Aztán jó szakadok mindenen, idegeim offon, de nem érdekel, mert imádom, és a legvégén... a legvégén kijön az összes stressz.. az összes aggodalom azzal a nappal kapcsolatban... És végigbőgőm az utat a kocsiban. És aztán jobb lesz, de.. Már anyuis megjegyezte, hogy elég szar ez így, meghogy eléggé irritálja már.. Amit megértek, de ... Nem tudom valamiért szerintem NEKEM valamennyivel azért nehezebb.... Az egész olyan szar. Így kijön belőllem minden. És elegem van már. Mi ez az egész? Minek ez? Értelme nincs, csak meggyötör engem, ő meg továbbra is le fog szarni, magyarul semmire nem jó.. És még mindig van remény bennem, az mindig lesz, ezt nem lehet elfojtani, ez így van és kész.. Lehet, hogy cink vagyok nem érdekel, na és? Kisebb gondom is nagyobb, mint hogy adjak ezekre a dolgokra...ki nem szarja le? Szerinted tudok ellene tenni? Te tudsz ellene tenni? Nem. Akkor meg?
http://www.youtube.com/watch?v=0re7xkGvaw4&feature=related
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése