Gyermekként álmodtam, és azt hittem úgy lesz,
Hittem az életben, és nem fájt a szívem,
Tudtam , hogy én váltom meg majd a világot,
Láttam jövőmet és semmi sem bántott..
....
Csalódtam sokszor már, és sok mindent bánok,
A mélyből én inkább a magasba vágyok,
Hiába mondanáád, hogy nem hiszel bennem
én akkor is tudom majd, hogy mit kell tennem,
....
Mindig várok ráád, míg van elég erő a szívemben,
Soha nem adom fel, ne is kérd ezt nem teszem!
Mindig harcolok érted;
Küzdeni fogok míg bírja szívem,
Nem adom fel!..
Hiszen mindig küzdeni kell...
*Hajj. Elkezdtek megint csak bonyolódni a dolgok. Kezdek olyan érzéseket érezni valaki iránt, akiről soha az életben nem tudtam volna elképzelni, hogy BÁRMI lesz köztünk. Fél éve ismerem, de hát azért így konkrétan, hogy mi egyszer összejövünk.. Ugyan már. Még csak szóba se jöhetett. És már nem tudom magamban hová tenni ezt a dolgot. Mit kéne csinálnom magammal? Nem erőszakolhatom meg magam, hogy "NEM ÁGÓ MÉG EGYSZER NEM LESZEL HÜLYE, NEM LESZEL ÚJRA SZERELMES..!!" Mert ez úgy sem segít. És nem tudom ehhez az egészhez hogyan is viszonyuljak. Mert Ő olyan MÁS mint én. Ami nem baj, nem azért mondom, csak tényleg elég MÁS. Más, mint akik eddig voltak. Érzem is, hogy ha összejönnénk akkor valami nagyon megváltozna bennem a pasikról alkotott képemről. De ha még bele is szeretek valahogyan, akkor sem akarok még több és több csalódást vagy rossz élményt. Volt már elég abból :/ Vagy most mit csináljak? Hagyjam az egészet és ne foglalkozzak semmivel? Vagy menjek bele a 'majd-meglátjuk-mi-lesz-hogy-lesz' alapon? Tényleg nem tudom:| :ss Talán majd megoldódik magától. Nagyon reménykedem benne.
Nem akarok holnapoot: | Nem hiszem el, hogy valaki képes SZOMBATON töri Tz-t íratni: | Ráadásul a legnehezebb anyagbóól: ||||
Krisztiii jó Hollandiát, alig várom, hogy lássam a képeket<3 Hiányzool szeretlek<333 :$ : [
Lesz, hogy csak ringat lágyan, és lesz, hogy elsodor... De a szerelem az egyetlen, mi lélekdonor... (L)
Na puszihello.(:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése