http://www.youtube.com/watch?v=UAwf6zBgs3U
<3
" Tudod csak kérned kell és megkapod."
Tudom,hogy sok emberrel bunkó vagyok néha és erőszakos, csak egyszerűen sokszor nagyon felidegesít, hogy mindig mindenbe annyira beleélem magam. Nem tudom miért, mert megtanulhattam volna, hogy, ha beleéled magad valamibe, akkor előbb vagy utóbb csalódni fogsz.
Ahogy a mostani helyzet áll, ha tényleg csalódnom kell majd egyszer akkor az nem kis csalódás lesz.. Nem olyasmi, amit egy két könnycseppel vagy üres, megnyugtató szóval el lehet intézni. Nem.. Ezek az érzések annyira mások, mint eddig. Új nekem minden. Új, hogy úgy tűnik, hogy valaki úgy tud szeretni (vagy legaábbis hasonlóan) mint ahogyan én Őt.Új, hogy foglalkozik velem..Hogy nem izgatja, hogy nincs minden percben tökéletes frizurám és sminkem, hogy képes velem lenni estig, addig ameddig muszáj nem lesz mennie..
Új, hogy teljesen megriadok a bennem lévő érzésektől. Mert így van. Olyan intenzív az összes érzés, amit ki tud váltani belőlem. És nem olyan, mint egy hirtelen fellángolás, hanem tudom, hogy majd, ha vége lesz, akkor is ki fog hatni az egész életemre.
Új, hogy úgy érzem a nap minden percében vele lennék, új, hogy teljesen megváltozott a fontossági sorrendem..Új, hogy végre megint boldognak érzem magam, de az is, hogy minden tökéletessé válik, a gondok teljesen elfelejtődnek amikor a közelében vagy vele vagyok..<3
Ha meglátom leáll a szívem úgy kell újraindítanom, hogy aztán hatszor olyan gyorsan verjen, mint addig.
Amikor megfogja a kezem.. Fura. Olyan biztonságban érzem magam tőle. Nem félek semmitől és senkitől. Nem félek a jövőtől, nem kísért a múltam egyszerűen csak kiélvezem azt, ami a jelenben van.
A régi sebek szinte teljesen begyógyultak, mert tudom,h ogy Ő másmilyen; annyira reménykedek benne, hogy most nem egy kéthetes sablonos, felszínes, látszat-kapcsolatról van szó...
Vagy ha mégis akkor nyakig vagyok a szarban. Kb.
Mert ( egyszer ki kell mondanom, de szerintem ezt eddig is mindenki tudta ) szerelmes lettem belé. Megváltoztak a dolgok. Beleszerettem. Nagyon. És napról napra nagyobb szükségem van rá. Nincs olyan perc, amikor ne villanna be egy-egy emlék, vagy a mosolya, ahogy rám néz, ahogy megcsókol, az illata.
Ha vele vagyok, minden teljesen összezavarodik. Megáll az idő..Úgy érzem, hogy olyankor félóra alig tűnik egy fél percnek..
Ha vele vagyok, akkor mosolygok, akkor nem izgatnak mások, csak Ő van és Én ... És annyira megnyugtató a tudat olyankor, hogy itt van és kellek neki...
Lassan mindennél jobban szükségem van rá.
Rossz, hogy nem tudom hogyan viszonyuljak ehhez, mert fogalmam sincs Ő valójában mit gondol vagy mit érez.
Ez van.
*-* (L)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése