2012. február 24., péntek

227.bejegyzés:DD

Furcsa igen.
És tulajdonképp nehéz is. 


Vannak percek,amikor magamba tudnék roskadni és sírni. Le tudnék szarni mindent, átaludni napokat, és magamba fordulni.
Mert nem vagyok még túl a dolgokon. Ezen talán sose leszek túl. Örökké fájni fog.


" So what if it hurts me, so what if I break down,
So what if this world just throw me off the edge
My feet run out of ground? "


És kedvelem. Iszonyatosan kedvelem. Furcsa. Az egyik felem kicsit tiltakozik ellene, de a másik.. A másiknak hiányzik.És vele akar lenni.:) És sokat gondolkozok, és lehet,hogy éppen ezért kellett a dolgoknak így történnie. Jól esett,mikor megölelt, jól esett, mikor rám mosolygott. Szeretem,mikor megérint, szeretem, amikor a közelembe van. Néha úgy érzem,hogy furcsa ez az egész, de mégis .... Kezd fontossá válni. Régebben is fontos volt. Nem tudom elmondani. Úgy vonz hozzá valami. Olyan titokzatos ez a dolog. Érdekes:) Kíváncsi leszek rá,hogy hogyan lesz vagy ilyesmi...:) Meglátjuk.:))




Puszipá[K]

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése