Szerintem a csalódásnak különböző fázisai vannak.
Az első amikor megtörténik. Amikor megmondják/meglátod/meghallod stb. Az a sokkos állapot.... Összeszorul a gyomrod. Ezerrel ver a szíved. Hányingered lesz. És csak arra tudsz gondolni hogy "Ne!Ne!Ez nem lehet! Nem lehet hogy ez igaz! Kérlek ne történjen meg!"
Itt még megpróbálod elhinni hogy ez csak valami tévedés, egy apró hiba, egy félrehallott dolog....
Aztán a második fázis mikor rájössz hogy tényleg megtörtént. Tényleg így van.
Amikor elöntenek az érzelmek, hisztizel, kiabálsz, ideges vagy és semmit sem érzel csak keserűséget és dühöt. Dühös vagy hogy miért veled történik, hogy miért most,hogy miért mindig épp te jársz rosszul...
Ilyenkor elönt általában az ego is,csak arra tudsz gondolni hogy neked mennyire rossz, hogy miért vagy ennyire ki, hogy hogy tehette ezt veled, hogy történhetett ez meg, stb....
Harmadik fázis:a reménytelenség.
Talán a legrosszabb fázis... Na jó, az egyik legrosszabb... Elpárolog a dühöd... Ilyenkor végtelenül fáradtnak és kimerültnek érzed magad, azt érzed,hogy ebből nincs kiút innen nem tudsz felállni, nem tudsz talpon maradni... Nem tudsz úgy tenni mintha minden rendben lenne....
És jönnek a könnyek. Azok a könnyek, amikről sosem gondoltad volna hogy bármikor elő tudnak bukkanni, a semmiből egyszer csak ott teremnek és te képtelen vagy bármit is tenni vagy mondani, mert félsz,hogyha megszólalsz akkor nem lesz hangod a sírástól....
Negyedik fázis: "Azt hiszem jól vagyok"
Na ez vicces helyzet... Folyamatos hangulatingadozás jellemzi ezt a részt...Egyik percben nevetsz és jól vagy és azt érzed hogy mit neked csalódás, hiszen a Te életed olyan jó, nem kell az a valami/valaki ami/aki bántott..Nem is gondolsz rá egy ideig... Aztán újra előjön és képtelen vagy nem magad előtt látni az egészet....
És itt ébredsz rá,hogy igenis Te (is) hibás voltál, hogy neked (is) döntő szereped volt ebben, hogy máshogy kellett volna cselekedned....
Ötödik fázis: "Próbálom,de nem megy"
Eleged van abból hogy magad alatt vagy, hogy körülötted mindenki boldog és csak Te vagy az az ember aki elrontja a kedvüket a nyavalygásával.. Te vagy az, aki azt mutatja hogy mindig boldog és mindig vidám, miközben belül darabokra hullasz és azt kívánod hogy csak legyen végre este hogy aludhass és ne kelljen a csalódásra gondolnod....
Nincs kedved semmihez, nem eszel,nem alszol, nem vagy önmagad....
Minden szürke újra, megint ugyanaz van és Te azt érzed hogy "mégis hogy állok fel innen?Mikor lesz már vége ennek?"
Hatodik fázis: a tényleges továbblépés.
Kérhetsz segítséget. Fordulhatsz másokhoz. Mert igenis be kell látnod hogy ez egyedül nem megy,hogy annyiszor törtél már össze, hogy nem vagy képes egyedül felállni a padlóról ....
És egyszer megtörténik. Továbblépsz. Nem tudom mitől, nem tudom mikor, de egyszer a világ újra színes lesz! És ebben akkor is hinned kell,hogyha a legrosszabb mélypontodon vagy éppen... Mert nincs szivárvány eső nélkül :)
#Jelenleg a harmadik és negyedik fázis között ingadozom azt hiszem:) Nagyon messze van még,hogy azt tudjam mondani hogy "ja az? Nem jelent semmit már" ... Ha egyáltalán el jutok ide...
Mert magamat okolom. Mondhat bárki bármit, magamat okolom, magamat tartom hibásnak, még ha nem is így tűnik.... Ki gondolná hogy egy apróságból mekkora dolog lehet ...Hogy mennyire nehéz minden elvárásnak megfelelni-azoknak főleg, amiket sosem mondtak ki...
Nehéz.
De lesz jobb!
Kitartás mindenkinek aki érzett/érez ilyet!
Puszi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése