Emberek

Az egyik legrégebbi barátom megkért, hogy írjak róla.
'Vesézd ki" ahogy ő mondta.

Nem ismerem túl jól a helyzetet, de azért egy próbát megér.

Amit én látok belőle, az az,hogy nem tudja, hogy hol is van a helye a világban. 
Tipikusan kamaszos dolog az,hogyha az ember nem találja a helyes utat, és emiatt buta és néha rossz következményekkel járó döntéseket hoz.
Mert az ember naiv.
Az ember -akárhány éves is legyen- hisz a többi emberben. Hisz benne,hogy ha ő kedvesen viselkedik akkor mellette lesz a másik is mindig, ahogy ő. Hisz benne,hogy nem csak akkor lesznek barátai, ha nekik kell valami,hanem akkor is, ha ő maga kerül bajba. Mert nem az az igazi barát, aki ott áll mögötted mikor sírsz. Az igaz barát veled sír. 
És amikor csalódsz egy barátban, ösztönösen is új barátot keresel. Új embert. Új életet akarsz, el akarod felejteni azt hogy bántottak. Néha ez azzal jár,hogy visszamenekülsz a régiekhez. Néha pedig azzal, hogy pótlékot keresel. Ez lehet egy barát, szerelem vagy családtag pótlék. Lehet, hogy egy ilyen helyzetben annyira el vagy kenődve, hogy akár egy jóval idősebb ember karjaiba menekülsz. És úgy vagy vele,hogy szívesebben vagy vele, mint azzal, aki megbántott.
Mert még ha furcsán is hangozhat, az ember mindenhol a szeretetet keresi. Mindenhol. 
Csak aztán a végén onnan kapja meg, azt amire vágyott, ahonnan a legkevésbé számított rá.
És az emberek hajlamosak elítélni egymást. Elítélik a másikat, csak azért, mert máshogy öltözik, máshogy viselkedik, másképp gondolkozik. Elítélik amiért túl sokat szolizik, túl barna, túl fehér, túl sok alapozót használ, túlságosan kirakja a mellét, túl sokat olvas, túl sok sorozatot néz,túl dagadt, túl sovány, túl magas, túl alacsony, túlságosan másmilyen,mint amilyen a másik.
És nehéz az embernek azt mondani,hogy " Igen, itt most én voltam a hülye, elrontottam, sajnálom." Mert inkább kifogást keres. A másikra akarja hárítani. 
Csak az a baj,hogy nem a másik hibája, hogyha az egyik barátja mellett áll, de közben veled is jóban akar lenni. Nem sok ember tudja elfogadni,hogy nem csak ő létezik a világon.
Attól, hogy az egyik embernek fontos valami, a másiknak még nem biztos,hogy az. Nem biztos, hogy amit te apró hülyeségnek tartasz, az másnak nem egy életbevágóan fontos vagy ijesztő dolog.
Például a repülés. Valaki csak legyint, hogy ugyan, a világon sokkal több félelmetes dolog van , mint az. De valakinek végig görcs van a gyomrában, és gombóc a torkában. És ilyenkor kell a másiknak,hogy mellette legyünk. Hogy támogassuk, akkor is,ha hülyeségnek tartjuk az aggodalmát. 
Ugyanúgy el kell fogadni a másik gondolkozásmódját is. De nehéz. Nehéz, hogyha úgy érzed,hogy hátba támadtak, és a hátad mögött beszéltek ki.
Ilyen esetben viszont el kellene gondolkozni... Megéri?
Megéri, hogy valaki miatt rengeteg könnyet hullajts és megéri,hogy aki miatt Te csak szenvedsz, annak Te mindent megadj? Megéri olyan szekér után futni, ami nem vesz fel? Vagy ha fel is vesz, addig vagy jó neki, amíg nem talál egy sokkal jobbat.
Mert az ilyen emberek világnézetében mindig van jobb. Nincs a szemükben értékes dolog, csak a saját dolgaik és a saját vágyaik. Ha emiatt elveszít valakit, azt fel sem fogja.
De eljön az idő, mikor a szépség, a ruhák, a menőség, a külső és a külsőség nem fog számítani. Az lesz a lényeges,ami belül van. Lehet,hogy valakinek 1500 ismerőse van facebookon és 300 like a képein,de ezek közül az emberek közül ki áll majd mellette, mikor öreg lesz, nem lesz többé helyes/szép? Kinek fog kelleni, ha a szép és mindenkit megnyerő külső mögül kibújik majd a belső énje, ami fekete és silány? 
Nagyot fognak koppani az ilyen emberek. Nem kívánom nekik,de így lesz. 
Remélhetőleg akit ő ma megbánt, az még ezek után is mellette marad, hogy majd a nehéz időkben azt tudja mondani "Látod, én mindig itt voltam neked."