Barátság.
A világon az egyik legnagyobb dolog és legfontosabb érték szerintem.
De felmerül a kérdés..
Biztos, egészen 100%, hogy van olyan hogy fiú-lány barátság?
Van olyan,hogy két ellenkező nemű ember megbízik egymásban, és tuti biztos hogy nem tetszik neki a másik?
Mert én ezt gondoltam. Teljesen hittem,hogy igenis létezhet.
Úgy létezhet, hogy nyilván mondjuk külsőre tetszik a másik meg belsőre is,de annyira erőteljesen a friendzone-ban van,hogy eszedbe sem jut ránézni ÚGY. olyan,mintha a testvéred lenne.
Aztán olyan mintha tényleg tök jó haverok lennétek.Állandóan nevettek együtt.
Aztán a legjobb barátok lesztek. Mindent elmondasz neki, mindent bevallasz, minden komoly téma mellett viszont még így sem merül fel,hogy legyen valami. Ugyanúgy hülyéskedtek tovább... Ugyanúgy adsz neki két puszit mikor találkoztok és ugyanúgy viselkedsz, mint eddig.
Meddig tud ez így maradni? Képes ez a dolog így maradni?
Mert én rájöttem,hogy nem.
Van fiú és lány barátság, ebben biztos vagyok.
De nem olyan barátság, mint a filmekben.
Nézzünk filmeket.
Barátság extrákkal.
Mi lett a vége?
Szerelmesek lettek. Megbántódtak. Fájt nekik a friendzone.
Mert sajnos a kegyetlen valóság is ilyen. Van egy pont,ahonnan két irányba mehet a kapcsolat.
Vagy kicsit visszább vesztek mindketten, és marad ugyanaz az elhülyülünk és elvagyunk stílus.
Vagy van egy rosszabb eset is.
Mikor egyszercsak azt veszed észre magadon,hogy
minden reggelt vársz,hogy lásd
hogy minden nap azon gondolkozol mi van most
hogy egész nap azt várod,mikor beszéltek és mikor ér hozzád és mikor érzed meg az illatát újra..
és ilyenkor nem árt elgondolkozni.
És jön a felismerés.
Ez többé nem barátság.
Mert hirtelen nem azt érzed,hogy istenem de szeretem és milyen jó barát, és ugyanolyan mint a többi jó barátom. Hanem azt,hogyha közelebb jön másképp ver a szíved.
Hogyha látod hogy mosolyog jobban leszel.
És a legrosszabb, hogy nincs rá hatásod.
Nincs az,hogy "ez még friss, el tudom fojtani." Nincs.
Egyszer csak megtörténik.
És kénytelen vagy szembenézni a ténnyel,hogy akit eddig a legjobb bartodnak tartottál, abba most olyan mélységesen beleestél,hogy nem látsz belőle kiutat.
És nem mered elmondani senkinek. Főleg nem neki.
Nem azt érzed,hogy "vajon mi lesz?" hanem "te jóságos ég, mi történt velem, mit csináljak?" és nem azt érzed h "remélem kiderül h egy idióta és akkor nem kell vele foglalkozni" hanem azt hogy "pontosan tudom róla hogy milyen és képtelen lennék haragudni rá, még akkor is ha megbánt."
És ebből mi következik?
Ha reálisan nézem kétfele vezethet ez.
Vagy kiderül hogy ő is így van ezzel. Happy end.
Ha pedig nem, akkor vársz, és vársz és vársz és csak egyre többet vársz,hátha elmúlik,és közben igyekszel nem kimutatni hogy mennyire fáj az,hogy ő másképp áll hozzád.
Az a nagy gond azzal, ha egy nagyon jó barátoddal történik ez, hogy elvesztheted. És inkább maradsz a barátja még úgy is,hogy tudod hogy nem kellesz, mint hogy ne legyetek jóban.
Inkább szenvedsz, mint hogy nélküle kelljen élned.
Mert a barátod. Mert ismered. Mert szereted.
És végezetül pedig mert szerelmes vagy belé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése