2015. március 22., vasárnap

Az igazi szörnyek az emberek

Mindenkivel van olyan,mikor megrohanják az érzések.
De olyan is, amikor azt érzed,hogy nem bírod el ezt?
Hogy nem bírod cipelni az évek alatt felhalmozódott sok dolgot.
Amikor azt érzed, hogy darabokra hullottál és most itt vagy újra boldogan és mégis vannak pillanatok,mikor magányosabbnak érzed magad,mint valaha, és akármennyire is felejtenéd a múltat, üldöz. 
Üldöznek az emlékek.
Üldöz,hogy hányszor bántottak.
Hányszor mondták, hogy szeretnek, miközben a hátad mögött kinevettek. Hányszor néztek rád és gondolták azt,hogy mekkora szerencsételnség vagy. Hányszor mondták neked, hogy nem vagy elég, hogy nem vagy jó, hogy kevés vagy.
Hányszor éreztették,hogy akármit csinálsz az nem elég.
Hányszor próbáltál segíteni, hányszor próbáltad megfogni a másik kezét, miközben ő háttal ült neked.
Mennyi és mennyi történet, harag, csalódás, fájdalom és boldogság váltakozik ilyenkor?

Hányszor mondtad, hogy "Elfelejtettem már rég"? Hogy már semmiség? Hogy nem fáj?

Továbblépni egyszerű. Elengedni hogy folyton erre gondolj és fájjon -egyszerű.
De elfojtani az érzéseket, mikor vasárnap este egyedül ülsz a szobádban-lehetetlen.

És mindenkit bántanak.
Van, akit azért mert nem felel meg az elvárásoknak. Nem felel meg az öltözködése, a viselkedése, nem felel meg annak,amit az a személy vár tőle, aki neki fontos. És ez folyamatos őrlődés. Mert a kedvére akarsz tenni. Azt akarod, hogy elégedett legyen és végre ne csak azt kelljen kapnod, hogy "Nem elég", hanem azt hogy "Szép volt, ügyes vagy!" vagy hogy "büszke vagyok rád, akármit is csinálsz!" 
Mert a támogatás ott indul,hogy minden döntésében támogatod a másikat-még ha nem is értesz egyet vele. Attól jó a világ, hogy mások vagyunk.
Van olyan is, akit azért bántanak MERT CSAK. Azért, mert "megtehetem". Megtehetem, hogy szórakozom a másikkal, hogy fájdalmat okozok neki. És miért? Mert én éretebb/okosabb/bölcsebb/tanultabb stb vagyok.
És ezt nevezzük "feljebb valónak". Aki azt gondolja,hogy Ő több mindent megélt, és több joga van.

Az emberek félnek.
Nincs olyan, aki nem fél.
Bízik, hisz, remél-de fél is.
Nem az ismeretlentől. Nem a kihívástól.
Hanem attól, hogy ugyanaz fog történni, mint a múltban.
Attól, hogy megbántják. Hogy a múltbeli énje, ami nem tetszett..megint nem fog. 
Hogy akármennyire is igyekszik, és 110%-ot ad bele valamibe, felesleges. Mert nem fogják értékelni.
Hogy eldobják majd ugyanúgy.

Hogy tárgyként kezelik majd. Hogy semmi más nem lesz otthon/az iskolában/a munkahelyén/akárhol is legyen csak egy tárgy. Egy skatulya. Egy skatulya, ami alól nem tud kibújni. Amit ráhúztak és nem tud tőle szabadulni. 
Lehet, hogy ő lesz "akinek mindig szakadtak a ruhái", aki "nem jár minden héten bulizni", aki "szeret olvasni", aki "nem olyan jegyeket hoz, amiket elvárnak", aki nem olyan,mint amit a másik elképzelt...
Bárcsak látná mindenki, hogy mennyire szép és színes a világ. Nem csak jó és rossz van. Van olyan,hogy az embernek nem megy valami. Vannak dolgok, amikben nem jó. De el kell fogadni. 
Mert erről szól az, ha szeretsz valakit.
 Elfogadod a hibáit. Elfogadod, és azokkal együtt szereted őt...

És van, mikor a hibák pozitív dolgokká alakulnak.Például nem baj,ha valaki zárkózott. Legalább titokzatos marad.

A legjobb dolgok akkor történnek az emberrel, mikor mélyponton van és úgy érzi, innen már nincs kiút.
Mert akkor hirtelen jön valaki aki felforgatja az egész világod.
Aki a mosolyával fog felvidítani, aki előtt nem fogsz szégyellni semmit, és aki minden egyes nappal fontosabb lesz.
Aki mikor megpuszil elmosolyodsz. Akinek az emlékére megborzongsz.
Aki megnyugtat, ha ott van.
Aki miatt minden egyes nap azt érzed, hogy érdemes felkelni.
Aki az első és az utolsó gondolatod.
Akire számíthatsz mindig. 
És akire mikor ránézel, egyszer csak felfogod, hogy számodra tökéletes. Mert minden megvan benne, amit szeretnél.
Nyitott szemmel kell járni. Lehet mire észreveszed a tökéletes embert, már késő.
És majdnem lekéstem. Csak aztán jön egy fordulat, ami megváltoztat mindent. 
És lesz még egy ember, akiért minden nap hálát adhatsz, hogy az életed részévé vált.
Akinek odaadhatod a szíved és nem nevet ki érte, és nem használja ki.
Aki az, amit mindig kerestél .

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése