Mi is a manipuláció? Hogyan zajlik? Hány fázisa van?
Szerintem több lépésből áll.
Az első. Te vagy a ragadozó... Jön az áldozat. Meglátod. Esetlen. Vagy még az sem. Egyszerűen csak más. Más mint te, mint mások. Akratlanul is eldöntöd, hogy ő lesz az, akivel tudsz majd játszani. Játszmák az összes kapcsolatban vannak. Csak kérdés, hogy mindkét fél élvezi-e...
A második. Elkezded az ismerkedést. Hízelegsz, kedves vagy, vicces vagy és szórakoztató. Jó veled együtt lenni. Mindig ott vagy és mész, ha kellesz. Szép lassan (vagy várjunk ? Mégse. EXTRAGYORSAN) a bizalába férkőzől.
A harmadik. Az utolsó. Eléred,hogy szeressen. Hogy szüksége legyen rád. Kellesz neki, már nem tudsz változtatni. Jöhet a pezsgő! Végre úgy ugrál ahogy Te fütyülsz!! Hát nem remek.
Nem?
Nem jó érzés? Hülyíteni valakit? Tudni hogy tudod őt befolyásolni?
Néha azért bevillan, hogy ez helytelen? Rossz, hogy azt bántod, akinek fontos vagy és aki törődik veled?
Végtére is, kit izgat? Neked ez kényelmes. Tény, hogy volt már jobb is,de ez sem rossz. Van valakid. Nem az igazi és nem is szereted tiszta szívből, de ott van mindig...
És ha rájön mit csinálsz? Majd ha átlát rajtad. Meglátja, hogy te nem azt érzed. Te nem úgy kezeled a dolgot. Megmondjam mi lesz akkor? Késő lesz. Már nem tudod visszacsinálni. Már megtörtént... már nem tehetsz semmit. Mert megszeretett.
Mi a ķülönbség aközött amit te érzel és amit Ő? Hiszen te is tudod a válszt! Csak rajta, gondolkodj. Igen, ez az megvan. Ő tisztel. Szeret. Törődik veled, akármennyire is érzi a kételyt. A te érdekeidet tartja szem előtt.
És te? Mit tudsz felmutatni? Szereted, persze hogy szereted. Törődsz vele? Persze! Csak vele törődsz. Hiszen mit érne az életed anélkül, hogy tudd: neki te vagy a minden. Tiszteled? Nem. Az Ő érdekeit nézed? Erre azt hiszem mind tudjuk a válszt...
Feltűnt, hogy miközben rólad írtam a nagybetűs Te-ből szép lassan kisbetűs te lettél? Hát képzeld pont így érezheti magát az is, akit manipulálsz.
De hát te nem tehetsz semmiről. Nem te kérted, hogy szeressen meg és nem kényszerítetted rá, hogy te legyél neki az első.
Most mégis rosszul érzed magad? Talán néha- de tényleg csak néha- elfeljthetnéd egyetlen percre önmagad és megláthatnád, hogy egyesek mennyit tesznek érted.
A manipulálás nem sokszor szándékos. Szépen fokozatosan alakul ki mindkét félben. Vedd észre, ha veled játszanak! De legfőképp : vedd észre, ha valakinek fájdalmat okozol!
Csak egy kicsit kell kinyítni hozzá a szemed hogy meglásd a szenvdést a mosoly mögött. Hogy felismerd az áldozatot a ragyogó szempárok rejtekében. Hogy vedd észre a könnycseppet ami csak azután gördül le valaki arcán, miután elsétált.
2016. május 16., hétfő
2015. március 22., vasárnap
Az igazi szörnyek az emberek
Mindenkivel van olyan,mikor megrohanják az érzések.
De olyan is, amikor azt érzed,hogy nem bírod el ezt?
Hogy nem bírod cipelni az évek alatt felhalmozódott sok dolgot.
Amikor azt érzed, hogy darabokra hullottál és most itt vagy újra boldogan és mégis vannak pillanatok,mikor magányosabbnak érzed magad,mint valaha, és akármennyire is felejtenéd a múltat, üldöz.
Üldöznek az emlékek.
Üldöz,hogy hányszor bántottak.
Hányszor mondták, hogy szeretnek, miközben a hátad mögött kinevettek. Hányszor néztek rád és gondolták azt,hogy mekkora szerencsételnség vagy. Hányszor mondták neked, hogy nem vagy elég, hogy nem vagy jó, hogy kevés vagy.
Hányszor éreztették,hogy akármit csinálsz az nem elég.
Hányszor próbáltál segíteni, hányszor próbáltad megfogni a másik kezét, miközben ő háttal ült neked.
Mennyi és mennyi történet, harag, csalódás, fájdalom és boldogság váltakozik ilyenkor?
Hányszor mondtad, hogy "Elfelejtettem már rég"? Hogy már semmiség? Hogy nem fáj?
Továbblépni egyszerű. Elengedni hogy folyton erre gondolj és fájjon -egyszerű.
De elfojtani az érzéseket, mikor vasárnap este egyedül ülsz a szobádban-lehetetlen.
És mindenkit bántanak.
Van, akit azért mert nem felel meg az elvárásoknak. Nem felel meg az öltözködése, a viselkedése, nem felel meg annak,amit az a személy vár tőle, aki neki fontos. És ez folyamatos őrlődés. Mert a kedvére akarsz tenni. Azt akarod, hogy elégedett legyen és végre ne csak azt kelljen kapnod, hogy "Nem elég", hanem azt hogy "Szép volt, ügyes vagy!" vagy hogy "büszke vagyok rád, akármit is csinálsz!"
Mert a támogatás ott indul,hogy minden döntésében támogatod a másikat-még ha nem is értesz egyet vele. Attól jó a világ, hogy mások vagyunk.
Van olyan is, akit azért bántanak MERT CSAK. Azért, mert "megtehetem". Megtehetem, hogy szórakozom a másikkal, hogy fájdalmat okozok neki. És miért? Mert én éretebb/okosabb/bölcsebb/tanultabb stb vagyok.
És ezt nevezzük "feljebb valónak". Aki azt gondolja,hogy Ő több mindent megélt, és több joga van.
Az emberek félnek.
Nincs olyan, aki nem fél.
Bízik, hisz, remél-de fél is.
Nem az ismeretlentől. Nem a kihívástól.
Hanem attól, hogy ugyanaz fog történni, mint a múltban.
Attól, hogy megbántják. Hogy a múltbeli énje, ami nem tetszett..megint nem fog.
Hogy akármennyire is igyekszik, és 110%-ot ad bele valamibe, felesleges. Mert nem fogják értékelni.
Hogy eldobják majd ugyanúgy.
Hogy tárgyként kezelik majd. Hogy semmi más nem lesz otthon/az iskolában/a munkahelyén/akárhol is legyen csak egy tárgy. Egy skatulya. Egy skatulya, ami alól nem tud kibújni. Amit ráhúztak és nem tud tőle szabadulni.
Lehet, hogy ő lesz "akinek mindig szakadtak a ruhái", aki "nem jár minden héten bulizni", aki "szeret olvasni", aki "nem olyan jegyeket hoz, amiket elvárnak", aki nem olyan,mint amit a másik elképzelt...
Bárcsak látná mindenki, hogy mennyire szép és színes a világ. Nem csak jó és rossz van. Van olyan,hogy az embernek nem megy valami. Vannak dolgok, amikben nem jó. De el kell fogadni.
Mert erről szól az, ha szeretsz valakit.
Elfogadod a hibáit. Elfogadod, és azokkal együtt szereted őt...
És van, mikor a hibák pozitív dolgokká alakulnak.Például nem baj,ha valaki zárkózott. Legalább titokzatos marad.
A legjobb dolgok akkor történnek az emberrel, mikor mélyponton van és úgy érzi, innen már nincs kiút.
Mert akkor hirtelen jön valaki aki felforgatja az egész világod.
Aki a mosolyával fog felvidítani, aki előtt nem fogsz szégyellni semmit, és aki minden egyes nappal fontosabb lesz.
Aki mikor megpuszil elmosolyodsz. Akinek az emlékére megborzongsz.
Aki megnyugtat, ha ott van.
Aki miatt minden egyes nap azt érzed, hogy érdemes felkelni.
Aki az első és az utolsó gondolatod.
Akire számíthatsz mindig.
És akire mikor ránézel, egyszer csak felfogod, hogy számodra tökéletes. Mert minden megvan benne, amit szeretnél.
Nyitott szemmel kell járni. Lehet mire észreveszed a tökéletes embert, már késő.
És majdnem lekéstem. Csak aztán jön egy fordulat, ami megváltoztat mindent.
És lesz még egy ember, akiért minden nap hálát adhatsz, hogy az életed részévé vált.
Akinek odaadhatod a szíved és nem nevet ki érte, és nem használja ki.
Aki az, amit mindig kerestél .
De olyan is, amikor azt érzed,hogy nem bírod el ezt?
Hogy nem bírod cipelni az évek alatt felhalmozódott sok dolgot.
Amikor azt érzed, hogy darabokra hullottál és most itt vagy újra boldogan és mégis vannak pillanatok,mikor magányosabbnak érzed magad,mint valaha, és akármennyire is felejtenéd a múltat, üldöz.
Üldöznek az emlékek.
Üldöz,hogy hányszor bántottak.
Hányszor mondták, hogy szeretnek, miközben a hátad mögött kinevettek. Hányszor néztek rád és gondolták azt,hogy mekkora szerencsételnség vagy. Hányszor mondták neked, hogy nem vagy elég, hogy nem vagy jó, hogy kevés vagy.
Hányszor éreztették,hogy akármit csinálsz az nem elég.
Hányszor próbáltál segíteni, hányszor próbáltad megfogni a másik kezét, miközben ő háttal ült neked.
Mennyi és mennyi történet, harag, csalódás, fájdalom és boldogság váltakozik ilyenkor?
Hányszor mondtad, hogy "Elfelejtettem már rég"? Hogy már semmiség? Hogy nem fáj?
Továbblépni egyszerű. Elengedni hogy folyton erre gondolj és fájjon -egyszerű.
De elfojtani az érzéseket, mikor vasárnap este egyedül ülsz a szobádban-lehetetlen.
És mindenkit bántanak.
Van, akit azért mert nem felel meg az elvárásoknak. Nem felel meg az öltözködése, a viselkedése, nem felel meg annak,amit az a személy vár tőle, aki neki fontos. És ez folyamatos őrlődés. Mert a kedvére akarsz tenni. Azt akarod, hogy elégedett legyen és végre ne csak azt kelljen kapnod, hogy "Nem elég", hanem azt hogy "Szép volt, ügyes vagy!" vagy hogy "büszke vagyok rád, akármit is csinálsz!"
Mert a támogatás ott indul,hogy minden döntésében támogatod a másikat-még ha nem is értesz egyet vele. Attól jó a világ, hogy mások vagyunk.
Van olyan is, akit azért bántanak MERT CSAK. Azért, mert "megtehetem". Megtehetem, hogy szórakozom a másikkal, hogy fájdalmat okozok neki. És miért? Mert én éretebb/okosabb/bölcsebb/tanultabb stb vagyok.
És ezt nevezzük "feljebb valónak". Aki azt gondolja,hogy Ő több mindent megélt, és több joga van.
Az emberek félnek.
Nincs olyan, aki nem fél.
Bízik, hisz, remél-de fél is.
Nem az ismeretlentől. Nem a kihívástól.
Hanem attól, hogy ugyanaz fog történni, mint a múltban.
Attól, hogy megbántják. Hogy a múltbeli énje, ami nem tetszett..megint nem fog.
Hogy akármennyire is igyekszik, és 110%-ot ad bele valamibe, felesleges. Mert nem fogják értékelni.
Hogy eldobják majd ugyanúgy.
Hogy tárgyként kezelik majd. Hogy semmi más nem lesz otthon/az iskolában/a munkahelyén/akárhol is legyen csak egy tárgy. Egy skatulya. Egy skatulya, ami alól nem tud kibújni. Amit ráhúztak és nem tud tőle szabadulni.
Lehet, hogy ő lesz "akinek mindig szakadtak a ruhái", aki "nem jár minden héten bulizni", aki "szeret olvasni", aki "nem olyan jegyeket hoz, amiket elvárnak", aki nem olyan,mint amit a másik elképzelt...
Bárcsak látná mindenki, hogy mennyire szép és színes a világ. Nem csak jó és rossz van. Van olyan,hogy az embernek nem megy valami. Vannak dolgok, amikben nem jó. De el kell fogadni.
Mert erről szól az, ha szeretsz valakit.
Elfogadod a hibáit. Elfogadod, és azokkal együtt szereted őt...
És van, mikor a hibák pozitív dolgokká alakulnak.Például nem baj,ha valaki zárkózott. Legalább titokzatos marad.
A legjobb dolgok akkor történnek az emberrel, mikor mélyponton van és úgy érzi, innen már nincs kiút.
Mert akkor hirtelen jön valaki aki felforgatja az egész világod.
Aki a mosolyával fog felvidítani, aki előtt nem fogsz szégyellni semmit, és aki minden egyes nappal fontosabb lesz.
Aki mikor megpuszil elmosolyodsz. Akinek az emlékére megborzongsz.
Aki megnyugtat, ha ott van.
Aki miatt minden egyes nap azt érzed, hogy érdemes felkelni.
Aki az első és az utolsó gondolatod.
Akire számíthatsz mindig.
És akire mikor ránézel, egyszer csak felfogod, hogy számodra tökéletes. Mert minden megvan benne, amit szeretnél.
Nyitott szemmel kell járni. Lehet mire észreveszed a tökéletes embert, már késő.
És majdnem lekéstem. Csak aztán jön egy fordulat, ami megváltoztat mindent.
És lesz még egy ember, akiért minden nap hálát adhatsz, hogy az életed részévé vált.
Akinek odaadhatod a szíved és nem nevet ki érte, és nem használja ki.
Aki az, amit mindig kerestél .
2015. február 25., szerda
Miért vannak az embernek érzései? Miért kell egyik nap majd kicsattani a jokedvtol, míg másnap belehalunk a magányba? Miért van az, hogy más élőlények egyszerűbbek nálunk. Az állatok nem lesznek szerelmesek. Az állatok ösztönösen tudják ki a párjuk, és ha mégsem az lesz a végén, akkor sem sszenvednek.
Az emberek mindent tulbonyolitanak. Nem csak annyi,hogy "igen én téged kedvellek." hanem rengeteg atgondolkozott és atsirt éjszaka. Sosem tudhatod, hogy akit te erősnek látsz, annak vajon mennyi minden van a felszín alatt. Nem látod a szenvedest. Azt látod, hogy mindig mosolyog, mindig erős és sosem sír. Pedig nem az az erős, aki nem sír. Az az erős, aki felvallalja a könnyeit és utána még erősebben áll talpra mint amilyen előtte volt.
Az emberek mindenben támadást és nehézséget látnak. Nem képesek élvezni azt ami van, mindig több és mindig jobb kell.
Főleg ha van valaki aki kitolti a gondolataid. Akire akármennyire is akarsz, nem tudsz nem gondolni, aki minden egyes reggel és este az első gondolatod.
Aki meg akkor is hiányzik mikor ott van melletted.
Sose értettem a szerelmes idézeteket és regényeket. Azt hittem hogy ez szemenszedett hazugság.
Olyasmi amit a higgadt, szerelemre vágyó -de valójában még nem kapó-emberek írnak. Azt hittem ez remenyforrás. Remény azoknak,akiknek nincs senkije és semmije hogy igenis lesz olyan aki majd szeret.
És lesz olyan, aki majd igenis radnez és azt gondolja "ő nekem tökéletes."
És ebben a legnehezebb hinni, főleg olyanoknak akiket bántottak már.
Nem hittem benne.
Lát persze az ember szép párokat és aranyos embereket. De nem hiszi el a mesét a pillangokrol a hasában, arról hogy a szíved egyszercsak hevesebben fog verni.
De egyszer megtortenik. Nem tudom mikor, vagy miért, de a pulzusod majd kkihagy egy pillanatra, de csak hogy utána ezerszer nagyobb sebességgel térjen majd vissza.
Amik eddig fontosak voltak, nem lesznek azok. Teljesen a feje tetejére fog állni a világod.
Lehet hogy már 14 évesen megerzed. Lehet hogy csak 40. Lehet soha. Lehet életed legvégén. De érezni fogod mikor valami más és valami különleges.
És pont ezért fogod majd tulgondolni. Mert nem tudod beazonositani az érzést. Mert új, és hogy őszinte legyek ijesztő. Ijesztő az, mikor csak akkor érzed magad teljesnek mikor vele vagy.
Ijesztő,hogy van mindenki szívében egy icipici doboz a legmélyén, a legbelső részén, amit fél odaadni, fél megmutatni másnak. Ijesztő, hogy itt nem kényszer, hogy ezt odaadd, nem kényszer, hogy mindenki bevallj neki. És a leginkább az ijesztő,hogy hihetetlenül és teljesen átalakul benned minden nagyon nagyon kevés idő alatt.
Ijesztő,hogy van mindenki szívében egy icipici doboz a legmélyén, a legbelső részén, amit fél odaadni, fél megmutatni másnak. Ijesztő, hogy itt nem kényszer, hogy ezt odaadd, nem kényszer, hogy mindenki bevallj neki. És a leginkább az ijesztő,hogy hihetetlenül és teljesen átalakul benned minden nagyon nagyon kevés idő alatt.
De ki tudja. Egyszer ez az érzés fantasztikus lesz. Csak győzd kivárni.:)
2015. február 22., vasárnap
Emberek
Az egyik legrégebbi barátom megkért, hogy írjak róla.
'Vesézd ki" ahogy ő mondta.
Nem ismerem túl jól a helyzetet, de azért egy próbát megér.
Amit én látok belőle, az az,hogy nem tudja, hogy hol is van a helye a világban.
Tipikusan kamaszos dolog az,hogyha az ember nem találja a helyes utat, és emiatt buta és néha rossz következményekkel járó döntéseket hoz.
Mert az ember naiv.
Az ember -akárhány éves is legyen- hisz a többi emberben. Hisz benne,hogy ha ő kedvesen viselkedik akkor mellette lesz a másik is mindig, ahogy ő. Hisz benne,hogy nem csak akkor lesznek barátai, ha nekik kell valami,hanem akkor is, ha ő maga kerül bajba. Mert nem az az igazi barát, aki ott áll mögötted mikor sírsz. Az igaz barát veled sír.
És amikor csalódsz egy barátban, ösztönösen is új barátot keresel. Új embert. Új életet akarsz, el akarod felejteni azt hogy bántottak. Néha ez azzal jár,hogy visszamenekülsz a régiekhez. Néha pedig azzal, hogy pótlékot keresel. Ez lehet egy barát, szerelem vagy családtag pótlék. Lehet, hogy egy ilyen helyzetben annyira el vagy kenődve, hogy akár egy jóval idősebb ember karjaiba menekülsz. És úgy vagy vele,hogy szívesebben vagy vele, mint azzal, aki megbántott.
Mert még ha furcsán is hangozhat, az ember mindenhol a szeretetet keresi. Mindenhol.
Csak aztán a végén onnan kapja meg, azt amire vágyott, ahonnan a legkevésbé számított rá.
És az emberek hajlamosak elítélni egymást. Elítélik a másikat, csak azért, mert máshogy öltözik, máshogy viselkedik, másképp gondolkozik. Elítélik amiért túl sokat szolizik, túl barna, túl fehér, túl sok alapozót használ, túlságosan kirakja a mellét, túl sokat olvas, túl sok sorozatot néz,túl dagadt, túl sovány, túl magas, túl alacsony, túlságosan másmilyen,mint amilyen a másik.
És nehéz az embernek azt mondani,hogy " Igen, itt most én voltam a hülye, elrontottam, sajnálom." Mert inkább kifogást keres. A másikra akarja hárítani.
Csak az a baj,hogy nem a másik hibája, hogyha az egyik barátja mellett áll, de közben veled is jóban akar lenni. Nem sok ember tudja elfogadni,hogy nem csak ő létezik a világon.
Attól, hogy az egyik embernek fontos valami, a másiknak még nem biztos,hogy az. Nem biztos, hogy amit te apró hülyeségnek tartasz, az másnak nem egy életbevágóan fontos vagy ijesztő dolog.
Például a repülés. Valaki csak legyint, hogy ugyan, a világon sokkal több félelmetes dolog van , mint az. De valakinek végig görcs van a gyomrában, és gombóc a torkában. És ilyenkor kell a másiknak,hogy mellette legyünk. Hogy támogassuk, akkor is,ha hülyeségnek tartjuk az aggodalmát.
Ugyanúgy el kell fogadni a másik gondolkozásmódját is. De nehéz. Nehéz, hogyha úgy érzed,hogy hátba támadtak, és a hátad mögött beszéltek ki.
Ilyen esetben viszont el kellene gondolkozni... Megéri?
Megéri, hogy valaki miatt rengeteg könnyet hullajts és megéri,hogy aki miatt Te csak szenvedsz, annak Te mindent megadj? Megéri olyan szekér után futni, ami nem vesz fel? Vagy ha fel is vesz, addig vagy jó neki, amíg nem talál egy sokkal jobbat.
Mert az ilyen emberek világnézetében mindig van jobb. Nincs a szemükben értékes dolog, csak a saját dolgaik és a saját vágyaik. Ha emiatt elveszít valakit, azt fel sem fogja.
De eljön az idő, mikor a szépség, a ruhák, a menőség, a külső és a külsőség nem fog számítani. Az lesz a lényeges,ami belül van. Lehet,hogy valakinek 1500 ismerőse van facebookon és 300 like a képein,de ezek közül az emberek közül ki áll majd mellette, mikor öreg lesz, nem lesz többé helyes/szép? Kinek fog kelleni, ha a szép és mindenkit megnyerő külső mögül kibújik majd a belső énje, ami fekete és silány?
Nagyot fognak koppani az ilyen emberek. Nem kívánom nekik,de így lesz.
Remélhetőleg akit ő ma megbánt, az még ezek után is mellette marad, hogy majd a nehéz időkben azt tudja mondani "Látod, én mindig itt voltam neked."
'Vesézd ki" ahogy ő mondta.
Nem ismerem túl jól a helyzetet, de azért egy próbát megér.
Amit én látok belőle, az az,hogy nem tudja, hogy hol is van a helye a világban.
Tipikusan kamaszos dolog az,hogyha az ember nem találja a helyes utat, és emiatt buta és néha rossz következményekkel járó döntéseket hoz.
Mert az ember naiv.
Az ember -akárhány éves is legyen- hisz a többi emberben. Hisz benne,hogy ha ő kedvesen viselkedik akkor mellette lesz a másik is mindig, ahogy ő. Hisz benne,hogy nem csak akkor lesznek barátai, ha nekik kell valami,hanem akkor is, ha ő maga kerül bajba. Mert nem az az igazi barát, aki ott áll mögötted mikor sírsz. Az igaz barát veled sír.
És amikor csalódsz egy barátban, ösztönösen is új barátot keresel. Új embert. Új életet akarsz, el akarod felejteni azt hogy bántottak. Néha ez azzal jár,hogy visszamenekülsz a régiekhez. Néha pedig azzal, hogy pótlékot keresel. Ez lehet egy barát, szerelem vagy családtag pótlék. Lehet, hogy egy ilyen helyzetben annyira el vagy kenődve, hogy akár egy jóval idősebb ember karjaiba menekülsz. És úgy vagy vele,hogy szívesebben vagy vele, mint azzal, aki megbántott.
Mert még ha furcsán is hangozhat, az ember mindenhol a szeretetet keresi. Mindenhol.
Csak aztán a végén onnan kapja meg, azt amire vágyott, ahonnan a legkevésbé számított rá.
És az emberek hajlamosak elítélni egymást. Elítélik a másikat, csak azért, mert máshogy öltözik, máshogy viselkedik, másképp gondolkozik. Elítélik amiért túl sokat szolizik, túl barna, túl fehér, túl sok alapozót használ, túlságosan kirakja a mellét, túl sokat olvas, túl sok sorozatot néz,túl dagadt, túl sovány, túl magas, túl alacsony, túlságosan másmilyen,mint amilyen a másik.
És nehéz az embernek azt mondani,hogy " Igen, itt most én voltam a hülye, elrontottam, sajnálom." Mert inkább kifogást keres. A másikra akarja hárítani.
Csak az a baj,hogy nem a másik hibája, hogyha az egyik barátja mellett áll, de közben veled is jóban akar lenni. Nem sok ember tudja elfogadni,hogy nem csak ő létezik a világon.
Attól, hogy az egyik embernek fontos valami, a másiknak még nem biztos,hogy az. Nem biztos, hogy amit te apró hülyeségnek tartasz, az másnak nem egy életbevágóan fontos vagy ijesztő dolog.
Például a repülés. Valaki csak legyint, hogy ugyan, a világon sokkal több félelmetes dolog van , mint az. De valakinek végig görcs van a gyomrában, és gombóc a torkában. És ilyenkor kell a másiknak,hogy mellette legyünk. Hogy támogassuk, akkor is,ha hülyeségnek tartjuk az aggodalmát.
Ugyanúgy el kell fogadni a másik gondolkozásmódját is. De nehéz. Nehéz, hogyha úgy érzed,hogy hátba támadtak, és a hátad mögött beszéltek ki.
Ilyen esetben viszont el kellene gondolkozni... Megéri?
Megéri, hogy valaki miatt rengeteg könnyet hullajts és megéri,hogy aki miatt Te csak szenvedsz, annak Te mindent megadj? Megéri olyan szekér után futni, ami nem vesz fel? Vagy ha fel is vesz, addig vagy jó neki, amíg nem talál egy sokkal jobbat.
Mert az ilyen emberek világnézetében mindig van jobb. Nincs a szemükben értékes dolog, csak a saját dolgaik és a saját vágyaik. Ha emiatt elveszít valakit, azt fel sem fogja.
De eljön az idő, mikor a szépség, a ruhák, a menőség, a külső és a külsőség nem fog számítani. Az lesz a lényeges,ami belül van. Lehet,hogy valakinek 1500 ismerőse van facebookon és 300 like a képein,de ezek közül az emberek közül ki áll majd mellette, mikor öreg lesz, nem lesz többé helyes/szép? Kinek fog kelleni, ha a szép és mindenkit megnyerő külső mögül kibújik majd a belső énje, ami fekete és silány?
Nagyot fognak koppani az ilyen emberek. Nem kívánom nekik,de így lesz.
Remélhetőleg akit ő ma megbánt, az még ezek után is mellette marad, hogy majd a nehéz időkben azt tudja mondani "Látod, én mindig itt voltam neked."
2015. február 17., kedd
And you're eyes irresistible
Barátság.
A világon az egyik legnagyobb dolog és legfontosabb érték szerintem.
De felmerül a kérdés..
Biztos, egészen 100%, hogy van olyan hogy fiú-lány barátság?
Van olyan,hogy két ellenkező nemű ember megbízik egymásban, és tuti biztos hogy nem tetszik neki a másik?
Mert én ezt gondoltam. Teljesen hittem,hogy igenis létezhet.
Úgy létezhet, hogy nyilván mondjuk külsőre tetszik a másik meg belsőre is,de annyira erőteljesen a friendzone-ban van,hogy eszedbe sem jut ránézni ÚGY. olyan,mintha a testvéred lenne.
Aztán olyan mintha tényleg tök jó haverok lennétek.Állandóan nevettek együtt.
Aztán a legjobb barátok lesztek. Mindent elmondasz neki, mindent bevallasz, minden komoly téma mellett viszont még így sem merül fel,hogy legyen valami. Ugyanúgy hülyéskedtek tovább... Ugyanúgy adsz neki két puszit mikor találkoztok és ugyanúgy viselkedsz, mint eddig.
Meddig tud ez így maradni? Képes ez a dolog így maradni?
Mert én rájöttem,hogy nem.
Van fiú és lány barátság, ebben biztos vagyok.
De nem olyan barátság, mint a filmekben.
Nézzünk filmeket.
Barátság extrákkal.
Mi lett a vége?
Szerelmesek lettek. Megbántódtak. Fájt nekik a friendzone.
Mert sajnos a kegyetlen valóság is ilyen. Van egy pont,ahonnan két irányba mehet a kapcsolat.
Vagy kicsit visszább vesztek mindketten, és marad ugyanaz az elhülyülünk és elvagyunk stílus.
Vagy van egy rosszabb eset is.
Mikor egyszercsak azt veszed észre magadon,hogy
minden reggelt vársz,hogy lásd
hogy minden nap azon gondolkozol mi van most
hogy egész nap azt várod,mikor beszéltek és mikor ér hozzád és mikor érzed meg az illatát újra..
és ilyenkor nem árt elgondolkozni.
És jön a felismerés.
Ez többé nem barátság.
Mert hirtelen nem azt érzed,hogy istenem de szeretem és milyen jó barát, és ugyanolyan mint a többi jó barátom. Hanem azt,hogyha közelebb jön másképp ver a szíved.
Hogyha látod hogy mosolyog jobban leszel.
És a legrosszabb, hogy nincs rá hatásod.
Nincs az,hogy "ez még friss, el tudom fojtani." Nincs.
Egyszer csak megtörténik.
És kénytelen vagy szembenézni a ténnyel,hogy akit eddig a legjobb bartodnak tartottál, abba most olyan mélységesen beleestél,hogy nem látsz belőle kiutat.
És nem mered elmondani senkinek. Főleg nem neki.
Nem azt érzed,hogy "vajon mi lesz?" hanem "te jóságos ég, mi történt velem, mit csináljak?" és nem azt érzed h "remélem kiderül h egy idióta és akkor nem kell vele foglalkozni" hanem azt hogy "pontosan tudom róla hogy milyen és képtelen lennék haragudni rá, még akkor is ha megbánt."
És ebből mi következik?
Ha reálisan nézem kétfele vezethet ez.
Vagy kiderül hogy ő is így van ezzel. Happy end.
Ha pedig nem, akkor vársz, és vársz és vársz és csak egyre többet vársz,hátha elmúlik,és közben igyekszel nem kimutatni hogy mennyire fáj az,hogy ő másképp áll hozzád.
Az a nagy gond azzal, ha egy nagyon jó barátoddal történik ez, hogy elvesztheted. És inkább maradsz a barátja még úgy is,hogy tudod hogy nem kellesz, mint hogy ne legyetek jóban.
Inkább szenvedsz, mint hogy nélküle kelljen élned.
Mert a barátod. Mert ismered. Mert szereted.
És végezetül pedig mert szerelmes vagy belé.
A világon az egyik legnagyobb dolog és legfontosabb érték szerintem.
De felmerül a kérdés..
Biztos, egészen 100%, hogy van olyan hogy fiú-lány barátság?
Van olyan,hogy két ellenkező nemű ember megbízik egymásban, és tuti biztos hogy nem tetszik neki a másik?
Mert én ezt gondoltam. Teljesen hittem,hogy igenis létezhet.
Úgy létezhet, hogy nyilván mondjuk külsőre tetszik a másik meg belsőre is,de annyira erőteljesen a friendzone-ban van,hogy eszedbe sem jut ránézni ÚGY. olyan,mintha a testvéred lenne.
Aztán olyan mintha tényleg tök jó haverok lennétek.Állandóan nevettek együtt.
Aztán a legjobb barátok lesztek. Mindent elmondasz neki, mindent bevallasz, minden komoly téma mellett viszont még így sem merül fel,hogy legyen valami. Ugyanúgy hülyéskedtek tovább... Ugyanúgy adsz neki két puszit mikor találkoztok és ugyanúgy viselkedsz, mint eddig.
Meddig tud ez így maradni? Képes ez a dolog így maradni?
Mert én rájöttem,hogy nem.
Van fiú és lány barátság, ebben biztos vagyok.
De nem olyan barátság, mint a filmekben.
Nézzünk filmeket.
Barátság extrákkal.
Mi lett a vége?
Szerelmesek lettek. Megbántódtak. Fájt nekik a friendzone.
Mert sajnos a kegyetlen valóság is ilyen. Van egy pont,ahonnan két irányba mehet a kapcsolat.
Vagy kicsit visszább vesztek mindketten, és marad ugyanaz az elhülyülünk és elvagyunk stílus.
Vagy van egy rosszabb eset is.
Mikor egyszercsak azt veszed észre magadon,hogy
minden reggelt vársz,hogy lásd
hogy minden nap azon gondolkozol mi van most
hogy egész nap azt várod,mikor beszéltek és mikor ér hozzád és mikor érzed meg az illatát újra..
és ilyenkor nem árt elgondolkozni.
És jön a felismerés.
Ez többé nem barátság.
Mert hirtelen nem azt érzed,hogy istenem de szeretem és milyen jó barát, és ugyanolyan mint a többi jó barátom. Hanem azt,hogyha közelebb jön másképp ver a szíved.
Hogyha látod hogy mosolyog jobban leszel.
És a legrosszabb, hogy nincs rá hatásod.
Nincs az,hogy "ez még friss, el tudom fojtani." Nincs.
Egyszer csak megtörténik.
És kénytelen vagy szembenézni a ténnyel,hogy akit eddig a legjobb bartodnak tartottál, abba most olyan mélységesen beleestél,hogy nem látsz belőle kiutat.
És nem mered elmondani senkinek. Főleg nem neki.
Nem azt érzed,hogy "vajon mi lesz?" hanem "te jóságos ég, mi történt velem, mit csináljak?" és nem azt érzed h "remélem kiderül h egy idióta és akkor nem kell vele foglalkozni" hanem azt hogy "pontosan tudom róla hogy milyen és képtelen lennék haragudni rá, még akkor is ha megbánt."
És ebből mi következik?
Ha reálisan nézem kétfele vezethet ez.
Vagy kiderül hogy ő is így van ezzel. Happy end.
Ha pedig nem, akkor vársz, és vársz és vársz és csak egyre többet vársz,hátha elmúlik,és közben igyekszel nem kimutatni hogy mennyire fáj az,hogy ő másképp áll hozzád.
Az a nagy gond azzal, ha egy nagyon jó barátoddal történik ez, hogy elvesztheted. És inkább maradsz a barátja még úgy is,hogy tudod hogy nem kellesz, mint hogy ne legyetek jóban.
Inkább szenvedsz, mint hogy nélküle kelljen élned.
Mert a barátod. Mert ismered. Mert szereted.
És végezetül pedig mert szerelmes vagy belé.
2014. augusztus 15., péntek
Tell them what I hoped would be impossible
Unom
Unom
Unom
NAGYON
nagyon unom
Eláruljak egy titkot?
KURVA UNALMASAK VAGYTOK:D
Szánalas emberek még szánalmasabb kifogásokkal.
Minek kellenek egyáltalán kifogások?
Mért nem lehet megmondani amit valójában gondolsz?
AKKOR INKÁBB BÁNTS MEG.
de NE HAZUDJ.
mert EZ JOBBAN FÁJ.
Vegyünk egy általános esetet.
Talizol valakivel.
Elvagytok stbstb.
Többször is taliztok.
Te egyre jobban azt érzed hogy remek minden meg tökéletes, de ő valahogy ha szóba hozod h beszéljétek meg h mi van,kerüli a témát, kitér előtte
KIFOGÁSSOKKAL takarózik.
Olyanokkal hogy
"nem kell elkapkodni"
meg
"nem érek most rá"
meg
"Úristen elaludtam"
meg
"Basszus azt hittem másik nap volt megbeszélve"
meg
"Majd lesz valahogy!"
meg
"A jelenre koncentálj"
STB.
de tudjátok mire jöttem rá?
Tök mindegy, hogy egy barátodról van -e szó, vagy egy szerelmeről vagy egy családtagról
AKINEK FONTOS VAGY MEGKERES.
És NEM SZAR LE.
És nem mondja le az utolsó pillanatban a találkozót.
És nem hagyja hogy egész nap azon agyalj vajon most akkor mi lesz
Ha valakinek fontos vagy, akkor ír/felhív/megkeres/postagalambot küld
Ha valakinek jelentesz valamit, vagy legalább annyit mint Ő neked, akkor azt érezteti veled, és akkor ő is ugyanannyit tesz bele a kapcsolatba mint te minimum.
Néha elgondolkozom, hogy ezen a világon én szerintem kilógok.
Én ha nem szeretnék valakivel talizni, akkor nem mondom azt, hogy "rendben talizzunk" és aztán nem mondom le az utolsó percben
Én ha valaki fontos akkor ÉREZTETEM vele és MEGKERESEM.
És ilyenkor az ember elgondolkozik
Vajon fontos vagy egyáltalán BÁRKINEK? Van olyan ezen a földön, hogyha szeretsz valakit az ugyanannyira szeret téged?? (és nem a szerelemre értem.)
van olyan hogyha szeretnél valait akkor az EGYSZER az éeltben összejön?
De sokaknak összejön
Szóval következtetés: csak én vagyok ilyen szerencsétlen.
Szóval összesítve a lényeg azt hiszem az,hogy gyűlölöm mikor
hülyének néznek
és
átvernek
és
megpróbálnak hülyíteni
és
azt hiszik nem jövök rá
és
azt gondolják hogy ennyire buta vagyok
és
hazudnak
és
utálom a hülye kifogásokat.
"Don't talk to me because u'r bored.
I'm not here to entertain u. And don't come to me only when u need a favor. I don't like being used."
Unom
Unom
NAGYON
nagyon unom
Eláruljak egy titkot?
KURVA UNALMASAK VAGYTOK:D
Szánalas emberek még szánalmasabb kifogásokkal.
Minek kellenek egyáltalán kifogások?
Mért nem lehet megmondani amit valójában gondolsz?
AKKOR INKÁBB BÁNTS MEG.
de NE HAZUDJ.
mert EZ JOBBAN FÁJ.
Vegyünk egy általános esetet.
Talizol valakivel.
Elvagytok stbstb.
Többször is taliztok.
Te egyre jobban azt érzed hogy remek minden meg tökéletes, de ő valahogy ha szóba hozod h beszéljétek meg h mi van,kerüli a témát, kitér előtte
KIFOGÁSSOKKAL takarózik.
Olyanokkal hogy
"nem kell elkapkodni"
meg
"nem érek most rá"
meg
"Úristen elaludtam"
meg
"Basszus azt hittem másik nap volt megbeszélve"
meg
"Majd lesz valahogy!"
meg
"A jelenre koncentálj"
STB.
de tudjátok mire jöttem rá?
Tök mindegy, hogy egy barátodról van -e szó, vagy egy szerelmeről vagy egy családtagról
AKINEK FONTOS VAGY MEGKERES.
És NEM SZAR LE.
És nem mondja le az utolsó pillanatban a találkozót.
És nem hagyja hogy egész nap azon agyalj vajon most akkor mi lesz
Ha valakinek fontos vagy, akkor ír/felhív/megkeres/postagalambot küld
Ha valakinek jelentesz valamit, vagy legalább annyit mint Ő neked, akkor azt érezteti veled, és akkor ő is ugyanannyit tesz bele a kapcsolatba mint te minimum.
Néha elgondolkozom, hogy ezen a világon én szerintem kilógok.
Én ha nem szeretnék valakivel talizni, akkor nem mondom azt, hogy "rendben talizzunk" és aztán nem mondom le az utolsó percben
Én ha valaki fontos akkor ÉREZTETEM vele és MEGKERESEM.
És ilyenkor az ember elgondolkozik
Vajon fontos vagy egyáltalán BÁRKINEK? Van olyan ezen a földön, hogyha szeretsz valakit az ugyanannyira szeret téged?? (és nem a szerelemre értem.)
van olyan hogyha szeretnél valait akkor az EGYSZER az éeltben összejön?
De sokaknak összejön
Szóval következtetés: csak én vagyok ilyen szerencsétlen.
Szóval összesítve a lényeg azt hiszem az,hogy gyűlölöm mikor
hülyének néznek
és
átvernek
és
megpróbálnak hülyíteni
és
azt hiszik nem jövök rá
és
azt gondolják hogy ennyire buta vagyok
és
hazudnak
és
utálom a hülye kifogásokat.
"Don't talk to me because u'r bored.
I'm not here to entertain u. And don't come to me only when u need a favor. I don't like being used."
2014. március 23., vasárnap
Fázisok...
A blogolásban csak az a rossz, hogy az ember sosem tudja hogyan kezdjen bele... Mivel kellene kezdenem? Csak úgy bele a közepébe? Abban nincs semmi költői....
Szerintem a csalódásnak különböző fázisai vannak.
Az első amikor megtörténik. Amikor megmondják/meglátod/meghallod stb. Az a sokkos állapot.... Összeszorul a gyomrod. Ezerrel ver a szíved. Hányingered lesz. És csak arra tudsz gondolni hogy "Ne!Ne!Ez nem lehet! Nem lehet hogy ez igaz! Kérlek ne történjen meg!"
Itt még megpróbálod elhinni hogy ez csak valami tévedés, egy apró hiba, egy félrehallott dolog....
Aztán a második fázis mikor rájössz hogy tényleg megtörtént. Tényleg így van.
Amikor elöntenek az érzelmek, hisztizel, kiabálsz, ideges vagy és semmit sem érzel csak keserűséget és dühöt. Dühös vagy hogy miért veled történik, hogy miért most,hogy miért mindig épp te jársz rosszul...
Ilyenkor elönt általában az ego is,csak arra tudsz gondolni hogy neked mennyire rossz, hogy miért vagy ennyire ki, hogy hogy tehette ezt veled, hogy történhetett ez meg, stb....
Harmadik fázis:a reménytelenség.
Talán a legrosszabb fázis... Na jó, az egyik legrosszabb... Elpárolog a dühöd... Ilyenkor végtelenül fáradtnak és kimerültnek érzed magad, azt érzed,hogy ebből nincs kiút innen nem tudsz felállni, nem tudsz talpon maradni... Nem tudsz úgy tenni mintha minden rendben lenne....
És jönnek a könnyek. Azok a könnyek, amikről sosem gondoltad volna hogy bármikor elő tudnak bukkanni, a semmiből egyszer csak ott teremnek és te képtelen vagy bármit is tenni vagy mondani, mert félsz,hogyha megszólalsz akkor nem lesz hangod a sírástól....
Negyedik fázis: "Azt hiszem jól vagyok"
Na ez vicces helyzet... Folyamatos hangulatingadozás jellemzi ezt a részt...Egyik percben nevetsz és jól vagy és azt érzed hogy mit neked csalódás, hiszen a Te életed olyan jó, nem kell az a valami/valaki ami/aki bántott..Nem is gondolsz rá egy ideig... Aztán újra előjön és képtelen vagy nem magad előtt látni az egészet....
És itt ébredsz rá,hogy igenis Te (is) hibás voltál, hogy neked (is) döntő szereped volt ebben, hogy máshogy kellett volna cselekedned....
Ötödik fázis: "Próbálom,de nem megy"
Eleged van abból hogy magad alatt vagy, hogy körülötted mindenki boldog és csak Te vagy az az ember aki elrontja a kedvüket a nyavalygásával.. Te vagy az, aki azt mutatja hogy mindig boldog és mindig vidám, miközben belül darabokra hullasz és azt kívánod hogy csak legyen végre este hogy aludhass és ne kelljen a csalódásra gondolnod....
Nincs kedved semmihez, nem eszel,nem alszol, nem vagy önmagad....
Minden szürke újra, megint ugyanaz van és Te azt érzed hogy "mégis hogy állok fel innen?Mikor lesz már vége ennek?"
Hatodik fázis: a tényleges továbblépés.
Kérhetsz segítséget. Fordulhatsz másokhoz. Mert igenis be kell látnod hogy ez egyedül nem megy,hogy annyiszor törtél már össze, hogy nem vagy képes egyedül felállni a padlóról ....
És egyszer megtörténik. Továbblépsz. Nem tudom mitől, nem tudom mikor, de egyszer a világ újra színes lesz! És ebben akkor is hinned kell,hogyha a legrosszabb mélypontodon vagy éppen... Mert nincs szivárvány eső nélkül :)
#Jelenleg a harmadik és negyedik fázis között ingadozom azt hiszem:) Nagyon messze van még,hogy azt tudjam mondani hogy "ja az? Nem jelent semmit már" ... Ha egyáltalán el jutok ide...
Mert magamat okolom. Mondhat bárki bármit, magamat okolom, magamat tartom hibásnak, még ha nem is így tűnik.... Ki gondolná hogy egy apróságból mekkora dolog lehet ...Hogy mennyire nehéz minden elvárásnak megfelelni-azoknak főleg, amiket sosem mondtak ki...
Nehéz.
De lesz jobb!
Kitartás mindenkinek aki érzett/érez ilyet!
"Csak kívánnod kell és újra velem leszel.."
Puszi
Szerintem a csalódásnak különböző fázisai vannak.
Az első amikor megtörténik. Amikor megmondják/meglátod/meghallod stb. Az a sokkos állapot.... Összeszorul a gyomrod. Ezerrel ver a szíved. Hányingered lesz. És csak arra tudsz gondolni hogy "Ne!Ne!Ez nem lehet! Nem lehet hogy ez igaz! Kérlek ne történjen meg!"
Itt még megpróbálod elhinni hogy ez csak valami tévedés, egy apró hiba, egy félrehallott dolog....
Aztán a második fázis mikor rájössz hogy tényleg megtörtént. Tényleg így van.
Amikor elöntenek az érzelmek, hisztizel, kiabálsz, ideges vagy és semmit sem érzel csak keserűséget és dühöt. Dühös vagy hogy miért veled történik, hogy miért most,hogy miért mindig épp te jársz rosszul...
Ilyenkor elönt általában az ego is,csak arra tudsz gondolni hogy neked mennyire rossz, hogy miért vagy ennyire ki, hogy hogy tehette ezt veled, hogy történhetett ez meg, stb....
Harmadik fázis:a reménytelenség.
Talán a legrosszabb fázis... Na jó, az egyik legrosszabb... Elpárolog a dühöd... Ilyenkor végtelenül fáradtnak és kimerültnek érzed magad, azt érzed,hogy ebből nincs kiút innen nem tudsz felállni, nem tudsz talpon maradni... Nem tudsz úgy tenni mintha minden rendben lenne....
És jönnek a könnyek. Azok a könnyek, amikről sosem gondoltad volna hogy bármikor elő tudnak bukkanni, a semmiből egyszer csak ott teremnek és te képtelen vagy bármit is tenni vagy mondani, mert félsz,hogyha megszólalsz akkor nem lesz hangod a sírástól....
Negyedik fázis: "Azt hiszem jól vagyok"
Na ez vicces helyzet... Folyamatos hangulatingadozás jellemzi ezt a részt...Egyik percben nevetsz és jól vagy és azt érzed hogy mit neked csalódás, hiszen a Te életed olyan jó, nem kell az a valami/valaki ami/aki bántott..Nem is gondolsz rá egy ideig... Aztán újra előjön és képtelen vagy nem magad előtt látni az egészet....
És itt ébredsz rá,hogy igenis Te (is) hibás voltál, hogy neked (is) döntő szereped volt ebben, hogy máshogy kellett volna cselekedned....
Ötödik fázis: "Próbálom,de nem megy"
Eleged van abból hogy magad alatt vagy, hogy körülötted mindenki boldog és csak Te vagy az az ember aki elrontja a kedvüket a nyavalygásával.. Te vagy az, aki azt mutatja hogy mindig boldog és mindig vidám, miközben belül darabokra hullasz és azt kívánod hogy csak legyen végre este hogy aludhass és ne kelljen a csalódásra gondolnod....
Nincs kedved semmihez, nem eszel,nem alszol, nem vagy önmagad....
Minden szürke újra, megint ugyanaz van és Te azt érzed hogy "mégis hogy állok fel innen?Mikor lesz már vége ennek?"
Hatodik fázis: a tényleges továbblépés.
Kérhetsz segítséget. Fordulhatsz másokhoz. Mert igenis be kell látnod hogy ez egyedül nem megy,hogy annyiszor törtél már össze, hogy nem vagy képes egyedül felállni a padlóról ....
És egyszer megtörténik. Továbblépsz. Nem tudom mitől, nem tudom mikor, de egyszer a világ újra színes lesz! És ebben akkor is hinned kell,hogyha a legrosszabb mélypontodon vagy éppen... Mert nincs szivárvány eső nélkül :)
#Jelenleg a harmadik és negyedik fázis között ingadozom azt hiszem:) Nagyon messze van még,hogy azt tudjam mondani hogy "ja az? Nem jelent semmit már" ... Ha egyáltalán el jutok ide...
Mert magamat okolom. Mondhat bárki bármit, magamat okolom, magamat tartom hibásnak, még ha nem is így tűnik.... Ki gondolná hogy egy apróságból mekkora dolog lehet ...Hogy mennyire nehéz minden elvárásnak megfelelni-azoknak főleg, amiket sosem mondtak ki...
Nehéz.
De lesz jobb!
Kitartás mindenkinek aki érzett/érez ilyet!
Puszi
2014. március 14., péntek
:')
A zene. egy zene,amiről minden eszedbe jut,ami elondolkodtat, ami egyszerre tesz boldoggá es végtelenül szomorúvá... Az utazós zene es a pakolós zene ... Az a zene amit mindegy hányszor hallgatsz meg ...:)
Fáj mikor azt bántják, akit szeretsz, aki neked fontos .... ha ő nagyon reménykedik valamiben amiről te pontosan látod hogy mi lesz belőle ... de mindenkinek végig kell járnia a saját útját ahhoz hogy végül boldog lehessen ... Es ezért akármennyire szeretnék nem tudok segíteni...
Amikor ő(ke)t bántják az olyan,mintha belőlem is egy darabot kiszakítanának... A szívem megszakad ha azt látom hogy valaki boldogtalan amikor en azt szeretném hogy neki jo legyen es tudom hogy többet es jobbat érdemel ...
És amikor egy ember csúnyán szórakozik a mások érzéseivel .... Ugy hogy pontosan tudja hogy ez mivel jár, hogy a sok mosoly mellett tízszer annyi könnyel is fog járni ez a helyzet ..... Es mikor mindenkivel ugyanazt csinálja valaki ...:))) miert ? Miert kell ugyanazzal szediteni mindenkit ?:((
miert fontos hogy legyen valakid ? Azért hogy csak ugy legyen es lehessen vele vonulni vagy azért hogy őszintén szeressen es hogy az élet minden területén számíthass a másikra ??? Azért vagy vele hogy szenvedj es fájjon vgy azért mert érzed hogy kellesz neki es boldoggá teszitek egymast?....
Ezen a kérdésen kene néhányaknal elgondolkozni mert en elhiszem hgy menők a trófeák es neha "unalmas" ha csak egy van,de .... Gondoljatok mar bele hogy nektek hogyan esne ha fordított esetben igy szórakozva veletek valaki .... nem mondom hogy megérdemelnék,mert nem az en tisztem ezt megítélni, de akit en szeretek azzal ne szorakozzon senki! Mert nem ő lesz az aki majd ápolgatha a lelket es fogja a kezet es mire észbe kap elvesztette! Reménykedem hogy akkor majd rájönnek az ilyenek hogy mit vesztettek ..:)
Es ha körbenézek magam körül ... En azt erzem hogy mindenki megérdemli hogy boldog legyen,mindenki megérdemli hogy ugy viselkedjenek vele ahogyan ő másokkal ... Mindenkinek kijár az hogy szeressen es viszontszeretve legyen ... Es mondhat bárki bármit szeretetben nem számít az hogy hány eves vagy, hogy hogy nezel ki,vagy ki mit gondol rólad .... Mindenki különböző de abban az egyben hasonlítunk hogy mindenki vágyik a boldogságra :)) ...
#olaszorszag szép és fantasztikus :) sok új élmény es új ember sok újdonság :) valakinek ez annyira tetszik hogy életstílussá tenné.. Es van,akinek nehéz .. De mindketten tanulnak egy utazásból :))
szombaton újra Magyarország :)
Ez az én elmélkedős es szívfajditós es utazós es pakolós es fájdalmas de gyönyörű zeném:
Perpill Ő jut róla eszembe :)) bár az eszembe jut rossz kifejezés, mert egesz nap a fejemben van :)❤️..
Puszi :)
Fáj mikor azt bántják, akit szeretsz, aki neked fontos .... ha ő nagyon reménykedik valamiben amiről te pontosan látod hogy mi lesz belőle ... de mindenkinek végig kell járnia a saját útját ahhoz hogy végül boldog lehessen ... Es ezért akármennyire szeretnék nem tudok segíteni...
Amikor ő(ke)t bántják az olyan,mintha belőlem is egy darabot kiszakítanának... A szívem megszakad ha azt látom hogy valaki boldogtalan amikor en azt szeretném hogy neki jo legyen es tudom hogy többet es jobbat érdemel ...
És amikor egy ember csúnyán szórakozik a mások érzéseivel .... Ugy hogy pontosan tudja hogy ez mivel jár, hogy a sok mosoly mellett tízszer annyi könnyel is fog járni ez a helyzet ..... Es mikor mindenkivel ugyanazt csinálja valaki ...:))) miert ? Miert kell ugyanazzal szediteni mindenkit ?:((
miert fontos hogy legyen valakid ? Azért hogy csak ugy legyen es lehessen vele vonulni vagy azért hogy őszintén szeressen es hogy az élet minden területén számíthass a másikra ??? Azért vagy vele hogy szenvedj es fájjon vgy azért mert érzed hogy kellesz neki es boldoggá teszitek egymast?....
Ezen a kérdésen kene néhányaknal elgondolkozni mert en elhiszem hgy menők a trófeák es neha "unalmas" ha csak egy van,de .... Gondoljatok mar bele hogy nektek hogyan esne ha fordított esetben igy szórakozva veletek valaki .... nem mondom hogy megérdemelnék,mert nem az en tisztem ezt megítélni, de akit en szeretek azzal ne szorakozzon senki! Mert nem ő lesz az aki majd ápolgatha a lelket es fogja a kezet es mire észbe kap elvesztette! Reménykedem hogy akkor majd rájönnek az ilyenek hogy mit vesztettek ..:)
Es ha körbenézek magam körül ... En azt erzem hogy mindenki megérdemli hogy boldog legyen,mindenki megérdemli hogy ugy viselkedjenek vele ahogyan ő másokkal ... Mindenkinek kijár az hogy szeressen es viszontszeretve legyen ... Es mondhat bárki bármit szeretetben nem számít az hogy hány eves vagy, hogy hogy nezel ki,vagy ki mit gondol rólad .... Mindenki különböző de abban az egyben hasonlítunk hogy mindenki vágyik a boldogságra :)) ...
#olaszorszag szép és fantasztikus :) sok új élmény es új ember sok újdonság :) valakinek ez annyira tetszik hogy életstílussá tenné.. Es van,akinek nehéz .. De mindketten tanulnak egy utazásból :))
szombaton újra Magyarország :)
Ez az én elmélkedős es szívfajditós es utazós es pakolós es fájdalmas de gyönyörű zeném:
Perpill Ő jut róla eszembe :)) bár az eszembe jut rossz kifejezés, mert egesz nap a fejemben van :)❤️..
Puszi :)
2014. március 12., szerda
😶
Utazás
Szokásosan eltelt kb 3 hónap mióta írtam :')
Olaszország.táj.látvány.
Utazás ..
Ma jöttünk haza Veronából es a buszon megrohantak a gondolatok ...
Az egyik felem élvezi az itt eltöltött időt, nem akar hazamenni, mindent magába akar szívni Olaszországból ... A masik viszont gondolkozik hogy mi vár engem otthon?
Ki hiányzik otthonról? Mert hiányoznak :)) épp ezert annyira nagyon furcsa egy utazás ...
Teljesen ellentétes érzéseket vált ki az emberből :)) A táj lenyűgöz es egyben megrémiszt ...
Az emberek kedvesek de egyben őrültek is..
Az érzések ugyanazok megis máshonnan nézzük őket :))....
Vannak itt emberek akiket nem hagynál itt es vannak akik hiányoznak ... A családod a megszokottság
... Az érzés hogy tudod mi hol van ...:))
Olaszországban minden teljesen más :) az emberek, a hangulat, a mentalitás... Ez egy olyan ország ahova ha belépsz akkor egy idő után annyira magával ragad hogy nem érzed az idő múlását es nem vágysz vissza a régi dolgokhoz .. Ijesztő :)
És akárki akármit mond az utazás gyönyörű, csodálatos,de fájdalmas is ha nincsen(ek) ott aki(ke)t szeretsz :)) Mert a hiány nagy úr ❤️
Összeségében tudom hogy 1 hétről van szo es épp ezert írtam hogy ellentét ... Ha azt nézem h milor láthatom újra Őt, mikor ölelhetem meg es érhetek hozza és érezhetem azt amit az utolsó talinkon akkor iszonyatosan hosszú :) ha azt nézem hogy mennyire megszerettem a helyet, mennyi mindent csináltunk es mennyi embert es dolgot kell majd otthagyni akkor nagyon nagyon rövid :))
Valaki segítsen megérteni ezt a káoszt bennem ❤️
Neha tudom hogy nem tul rendezettek a gondolataim de csak mert annyi van es annyi mindent le lehetne ide írni ... Az útról az élményekrol, a barátokról, es Róla
Olaszország.táj.látvány.
Utazás ..
Ma jöttünk haza Veronából es a buszon megrohantak a gondolatok ...
Az egyik felem élvezi az itt eltöltött időt, nem akar hazamenni, mindent magába akar szívni Olaszországból ... A masik viszont gondolkozik hogy mi vár engem otthon?
Ki hiányzik otthonról? Mert hiányoznak :)) épp ezert annyira nagyon furcsa egy utazás ...
Teljesen ellentétes érzéseket vált ki az emberből :)) A táj lenyűgöz es egyben megrémiszt ...
Az emberek kedvesek de egyben őrültek is..
Az érzések ugyanazok megis máshonnan nézzük őket :))....
Vannak itt emberek akiket nem hagynál itt es vannak akik hiányoznak ... A családod a megszokottság
... Az érzés hogy tudod mi hol van ...:))
Olaszországban minden teljesen más :) az emberek, a hangulat, a mentalitás... Ez egy olyan ország ahova ha belépsz akkor egy idő után annyira magával ragad hogy nem érzed az idő múlását es nem vágysz vissza a régi dolgokhoz .. Ijesztő :)
És akárki akármit mond az utazás gyönyörű, csodálatos,de fájdalmas is ha nincsen(ek) ott aki(ke)t szeretsz :)) Mert a hiány nagy úr ❤️
Összeségében tudom hogy 1 hétről van szo es épp ezert írtam hogy ellentét ... Ha azt nézem h milor láthatom újra Őt, mikor ölelhetem meg es érhetek hozza és érezhetem azt amit az utolsó talinkon akkor iszonyatosan hosszú :) ha azt nézem hogy mennyire megszerettem a helyet, mennyi mindent csináltunk es mennyi embert es dolgot kell majd otthagyni akkor nagyon nagyon rövid :))
Valaki segítsen megérteni ezt a káoszt bennem ❤️
Neha tudom hogy nem tul rendezettek a gondolataim de csak mert annyi van es annyi mindent le lehetne ide írni ... Az útról az élményekrol, a barátokról, es Róla
❤️Hányszor elképzeltem hogy mit csinálok ha ujra látom őket :)) miden eshetőségre felkészül az ember :D
Ha utazol akkor előtte jól készülj fel az erzesekre mert nagyon hevesek lesznek es hirtelen törnek majd Rád :)
Csók
Ha utazol akkor előtte jól készülj fel az erzesekre mert nagyon hevesek lesznek es hirtelen törnek majd Rád :)
Csók
2014. január 27., hétfő
it might be crazy that somone could change me
Szokás szerint nem jutottam el odáig hogy írjak :D vicces ez a rendszertelenség...de minek írjak, ha nincs miről? minek írjak sablontémákat? néha van csak olyan, hogy valami így szöget üt bennem.....
Mint pl most.....
....mi ez a mai generáció? Kik ezek az emberek, akik fiatalok élvezik az életet és .... teljesen üresek és sablonosak :(?
Az ember annyi és annyi embert lát naponta, annyi mindenkit ismer meg és annyi mindenkivel találkozik .... és mégis... hol vannak azok, akikben mély gondolatok vannak?
és hülye kifogás, hogy fiatalok vagyunk ne legyünk komolyak, élvezzük az életet, swagyolochill mg mittudomén....
én is fiatal vagyok! És imádok hülyülni, imádok nevetni imádok őrültségeket csinálni, de.......
..... csak nekem hiányoznak az átbeszélgetett éjszakák, az, hogy azt érezzem,hogy van valaki aki a tökéletes lelkitársam?
Mert kell valaki.És sajnos a felületes embereknek könnyebb ilyet találni.... hiszen kirakják a seggüket/kockahasukat és hopp jó pár ember egyből elkezdi benyalni meg stb, hogy jahj de helyes vagyok jujh járjunk nézz rám légyszi:$
Eleve egy NŐ hogyan alacsonyodhat idáig?! Lányok, hová lett a büszkeség, hová lett az elérhetetlenség?! Persze elhiszem hogy helyes "pascsik"ból nagyon sok van, de ...... egy igazi férfi SOHA -de SOHA!- nem küzdene valakiért aki simán odadobja neki magát! Emeljétek már fel a fejeteket..... a fiúk elszoktak attól hogy udvariasnak kell lenni és ki kell harcolni egy nő figyelmét!
Ha egy csaj nem áll rád elsőre akkor inkább hagyod? Úgyis van másik?
Pont erről beszélek... hol a mélység?! Hol van az, hogy "de nekem igenis Ő KELL!"? Hogy addig küzdök, amíg kicsi esélyt is látok rá, hogy lehet valami???
És lányok .....persze jó lehet hogyha azért kapsz facen 23949392919 likeot meg követést meg stb-t mert kiteszed a melled és becsupaszítasz de őszintén szerintetek valaki komolyan vesz titeket?! A legtöbb férfi nem az agyával gondolkozik...... persze hogy tetszik nekik amit látnak :))) ....
De kérlek kérlek legyetek picit éretebbek!:( Hiányzik....
.... #egy ember volt kb, akivel ennyire el tudtam beszélgetni, akiről azt hittem hogy ez igazi férfi, hogy soha nem verne át egy lányt, hogy tényleg meg lehet benne bízni ... és természetesen kiderült hogy nincs így !:)
De én hiszek benne, hogy van még lovagiasság a földön!
Kérlek győzzetek meg, hogy nem halt még ki! És szerintem sok ember nevében szólok most: ne legyetek közönségesek, ne adjátok oda magatokat egyből, figyeljetek már oda csak kicsit a másik emberre! Annyira egyértelmű, hogy ki minek örülne, de ha nem vagytok képesek csak egy PICIT törődni a másikkal nem fog menni........
Hozzuk már vissza a hitet, és a tényleges beszélgetést *-* UNOM A SABLONT!
puszi :*
/bocsi ha érthetetlen lett/
Mint pl most.....
....mi ez a mai generáció? Kik ezek az emberek, akik fiatalok élvezik az életet és .... teljesen üresek és sablonosak :(?
Az ember annyi és annyi embert lát naponta, annyi mindenkit ismer meg és annyi mindenkivel találkozik .... és mégis... hol vannak azok, akikben mély gondolatok vannak?
és hülye kifogás, hogy fiatalok vagyunk ne legyünk komolyak, élvezzük az életet, swagyolochill mg mittudomén....
én is fiatal vagyok! És imádok hülyülni, imádok nevetni imádok őrültségeket csinálni, de.......
..... csak nekem hiányoznak az átbeszélgetett éjszakák, az, hogy azt érezzem,hogy van valaki aki a tökéletes lelkitársam?
Mert kell valaki.És sajnos a felületes embereknek könnyebb ilyet találni.... hiszen kirakják a seggüket/kockahasukat és hopp jó pár ember egyből elkezdi benyalni meg stb, hogy jahj de helyes vagyok jujh járjunk nézz rám légyszi:$
Eleve egy NŐ hogyan alacsonyodhat idáig?! Lányok, hová lett a büszkeség, hová lett az elérhetetlenség?! Persze elhiszem hogy helyes "pascsik"ból nagyon sok van, de ...... egy igazi férfi SOHA -de SOHA!- nem küzdene valakiért aki simán odadobja neki magát! Emeljétek már fel a fejeteket..... a fiúk elszoktak attól hogy udvariasnak kell lenni és ki kell harcolni egy nő figyelmét!
Ha egy csaj nem áll rád elsőre akkor inkább hagyod? Úgyis van másik?
Pont erről beszélek... hol a mélység?! Hol van az, hogy "de nekem igenis Ő KELL!"? Hogy addig küzdök, amíg kicsi esélyt is látok rá, hogy lehet valami???
És lányok .....persze jó lehet hogyha azért kapsz facen 23949392919 likeot meg követést meg stb-t mert kiteszed a melled és becsupaszítasz de őszintén szerintetek valaki komolyan vesz titeket?! A legtöbb férfi nem az agyával gondolkozik...... persze hogy tetszik nekik amit látnak :))) ....
De kérlek kérlek legyetek picit éretebbek!:( Hiányzik....
.... #egy ember volt kb, akivel ennyire el tudtam beszélgetni, akiről azt hittem hogy ez igazi férfi, hogy soha nem verne át egy lányt, hogy tényleg meg lehet benne bízni ... és természetesen kiderült hogy nincs így !:)
De én hiszek benne, hogy van még lovagiasság a földön!
Kérlek győzzetek meg, hogy nem halt még ki! És szerintem sok ember nevében szólok most: ne legyetek közönségesek, ne adjátok oda magatokat egyből, figyeljetek már oda csak kicsit a másik emberre! Annyira egyértelmű, hogy ki minek örülne, de ha nem vagytok képesek csak egy PICIT törődni a másikkal nem fog menni........
Hozzuk már vissza a hitet, és a tényleges beszélgetést *-* UNOM A SABLONT!
puszi :*
/bocsi ha érthetetlen lett/
2013. október 19., szombat
Wake me up when it's all over
Először is egy klippel indítanék:
A csaj nagyon zseniális, nagyon jók a feldolgozásai, sztem hallgassatok meg 1-2-t ha épp picit depisek vagytok!:)
Vég. Mindenkinek más ugrik be erről a szóról elsőként...
De valamire rájöttem. Egyik nap mentem a villamoson, barátnőmmel beszélgettem és a felismerés megszületett. Nem kellett rajta gondolkodnom, nem stresszeltem rajta, hanem egyszer csak kimondtam. És mikor kimondtam rájöttem hogy ezt én is most realizáltam csak...
Ez pedig az volt,hogy mindennek VAN vége. Ez most hülyén hangozhat vagy esetleg butaságnak, de minden dolognak minden kis apró villanásnak egyszer van egy vége.
A vég alatt persze most nem azt értem,hogy minden párkapcsolat tönkremegy és minden barátságnak vége lesz, hanem hogy egyszerűen csak érezni fogod, hogy mikor jött el az a pillanat amikor egy bizonyos dolgot muszáj elengedned...
..nem kapaszkodhatsz többé bele, mert akármennyire is akarjuk azt a dolgot, nem mindig a számunkra legkönnyebb út a helyes út.
A kapaszkodás fázisa talán a legnehezebb... Mert van egy álmod, egy célod amiről legbelül tudod hogy ez nem az a helyzet hogy te ezt megkaphatod de mégis küzdesz, akarod, el akarod érni vagy meg akarod kapni... Hogy csak egy percig is, de a tied lehessen... De egy idő után (remélhetőleg minél előbb) rájössz, hogy ennek igenis vége van. Nincs több kifogás, hogy ezt miért nem látod be, hanem egyszerűen vége van, nincs tovább és ennyi.
És mikor ezt kimondod milliószor könnyebb leszel. Teljesen átszellemülsz, az eddig görcsösen kapaszkodó szíved újra fellélegzik újra van mit keresnie, új álmot vagy új célt :)
És nem könnyű,mert ha valamit igazán akarsz akkor azt úgy érzed, hogy nem tudod elengedni hogy még lennie kell valahogy... de ha elég idő eltelik akkor egyszer csak meglátod a végét. És rájössz, hogy bolondság lett volna ezt az álmot hajkurászni, miközben annyi minden jó dolog van még a világon ezen kívül amiért érdemes harcolnod :)
Remélem érthető volt mert picit kuszának érzem.. :)
Puszi ♥
Vég. Mindenkinek más ugrik be erről a szóról elsőként...
De valamire rájöttem. Egyik nap mentem a villamoson, barátnőmmel beszélgettem és a felismerés megszületett. Nem kellett rajta gondolkodnom, nem stresszeltem rajta, hanem egyszer csak kimondtam. És mikor kimondtam rájöttem hogy ezt én is most realizáltam csak...
Ez pedig az volt,hogy mindennek VAN vége. Ez most hülyén hangozhat vagy esetleg butaságnak, de minden dolognak minden kis apró villanásnak egyszer van egy vége.
A vég alatt persze most nem azt értem,hogy minden párkapcsolat tönkremegy és minden barátságnak vége lesz, hanem hogy egyszerűen csak érezni fogod, hogy mikor jött el az a pillanat amikor egy bizonyos dolgot muszáj elengedned...
..nem kapaszkodhatsz többé bele, mert akármennyire is akarjuk azt a dolgot, nem mindig a számunkra legkönnyebb út a helyes út.
A kapaszkodás fázisa talán a legnehezebb... Mert van egy álmod, egy célod amiről legbelül tudod hogy ez nem az a helyzet hogy te ezt megkaphatod de mégis küzdesz, akarod, el akarod érni vagy meg akarod kapni... Hogy csak egy percig is, de a tied lehessen... De egy idő után (remélhetőleg minél előbb) rájössz, hogy ennek igenis vége van. Nincs több kifogás, hogy ezt miért nem látod be, hanem egyszerűen vége van, nincs tovább és ennyi.
És mikor ezt kimondod milliószor könnyebb leszel. Teljesen átszellemülsz, az eddig görcsösen kapaszkodó szíved újra fellélegzik újra van mit keresnie, új álmot vagy új célt :)
És nem könnyű,mert ha valamit igazán akarsz akkor azt úgy érzed, hogy nem tudod elengedni hogy még lennie kell valahogy... de ha elég idő eltelik akkor egyszer csak meglátod a végét. És rájössz, hogy bolondság lett volna ezt az álmot hajkurászni, miközben annyi minden jó dolog van még a világon ezen kívül amiért érdemes harcolnod :)
Remélem érthető volt mert picit kuszának érzem.. :)
Puszi ♥
2013. szeptember 22., vasárnap
Soha többé :)
"Soha többé nem megyek a szívem után már,
egyszer elhittem a mesét, hittem tárt karokkal vár
minden mire vágyom,miről álmodtam,
minden emlékem itt hever előttem egy sáros lábnyomban "
Megint jól elhittem! :)
Éreztétek már? Teljesen beleéled magad valamibe, várod,hogy megtörténjen,várod hogy mi lesz a következő JÓ fordulat és helyette csak SZART kapsz :)
Sok mindenben lehet hinni, Isten,Karma bármi ilyen..... Az biztos hogy ilyenkor az ember elgondolkozik,hogy "MIÉRT? Mit csinálok rosszul? Mivel érdemeltem ki,hogy ezt kapjam?:) Ennyire szar ember lennék?"
Kezdem azt érezni,hogy jó dolog csak a legváratlanabb pillanatban történhet... Nem úgy van az,hogy alapból is boldog vagy és jön még egy jó dolog vagy ilyesmik áááh nem :) Az élet nem ilyen egyszerű, a boldogsághoz előtte sok könny és mélypont kell....
Sírod kell hogy aztán jól legyél és rá kell jönnöd,hogy vajon hol rontottad el.....:)
És az ember folyamat csak reménykedik,hogy biztos csak ezért meg biztos csak azért.... Mert képtelen vagyunk belátni az igazi okot:) .... Például,ha valaki nem keres meg :)))) Akkor mindenféle indokot és mentséget kitalálsz számára, csak hogy ne kelljen belátnod,hogy igenis leszarja a fejedet, és egyáltalán nem érdekled :)
De sajnos egyszer muszáj tiszta fejjel és reálisan látni a dolgokat, az élet nem egy rózsaszín szappanbuborék :)))
egyszer elhittem a mesét, hittem tárt karokkal vár
minden mire vágyom,miről álmodtam,
minden emlékem itt hever előttem egy sáros lábnyomban "
Megint jól elhittem! :)
Éreztétek már? Teljesen beleéled magad valamibe, várod,hogy megtörténjen,várod hogy mi lesz a következő JÓ fordulat és helyette csak SZART kapsz :)
Sok mindenben lehet hinni, Isten,Karma bármi ilyen..... Az biztos hogy ilyenkor az ember elgondolkozik,hogy "MIÉRT? Mit csinálok rosszul? Mivel érdemeltem ki,hogy ezt kapjam?:) Ennyire szar ember lennék?"
Kezdem azt érezni,hogy jó dolog csak a legváratlanabb pillanatban történhet... Nem úgy van az,hogy alapból is boldog vagy és jön még egy jó dolog vagy ilyesmik áááh nem :) Az élet nem ilyen egyszerű, a boldogsághoz előtte sok könny és mélypont kell....
Sírod kell hogy aztán jól legyél és rá kell jönnöd,hogy vajon hol rontottad el.....:)
És az ember folyamat csak reménykedik,hogy biztos csak ezért meg biztos csak azért.... Mert képtelen vagyunk belátni az igazi okot:) .... Például,ha valaki nem keres meg :)))) Akkor mindenféle indokot és mentséget kitalálsz számára, csak hogy ne kelljen belátnod,hogy igenis leszarja a fejedet, és egyáltalán nem érdekled :)
De sajnos egyszer muszáj tiszta fejjel és reálisan látni a dolgokat, az élet nem egy rózsaszín szappanbuborék :)))
Ez lebegjen mindig a szemetek előtt !! Mindennek oka van, mindenre van magyarázat, előbb vagy utóbb ki fog derülni,hogy mi az !!
Az élet egy hatalmas tanulság és aki nem tudja megtanulni a kis leckéket azok nem lesznek képesek felkészülni a nagyokra...
És a tanulás egy iszonyú szenvedés, nagyon fájdalmas tud lenni,de kifizetődő lesz.... Őszintén átérzem és tudom,hogy ezek csak szavak és nem sokat segítenek ha valaki benne van egy ilyen szituban, de hosszútávon.... biztos érnek valamit... nagyon remélem....
Jah igen :)))) Ma Fradi-Újpest meccs sok sikert:)) Nem véletlenül nem lilával és zölddel írtam :"D
Ciao :)
2013. szeptember 21., szombat
"Amikor csak hozzámérsz duplán kettőt ver a szív"
Volt már,hogy valamiben elvesztettétek a hiteteket? Hogy sokáig hittétek,hogy létezik és aztán be kell látnotok,hogy márpedig nem úgy van az.....
Igaz szerelem? Mi az? Érezte már valaki? Érezte már,hogy tökéletes elég a barátjának/nőjének és hogy minden rendben van közöttük? Volt már valakinek Hollywoodba illő kapcsolata?
Persze biztos van,aki úgy érzi,hogy neki elég és tökéletes minden közöttük....
Szerintem ha létezik is ilyen akkor iszonyatosan ritka..
Az ember egy idő után megkeményedik.
Telnek az évek és egyre jobban bezárkózik az ember, falat emel a szíve köré és mindenen csak gondolkozik
Egyre kevésbé hisz a gyerekes mesékben és egyre reálisabban látja a világot, ami korántsem annyira színes és vidám mindig mint,ahogy azt egy fiatalabb gyerek látja :))......az egyetlen amit ehhez hozzá tudok fűzni az a
... MIÉRT? Miért tűnt el a hitem ebben??? Hiányzik!!! Vissza akarom kapni de sajnos most nem megy... Ráadásul az élet mindig képes "rátenni egy lapáttal" :)........
Nekem iszonyatosan hiányzik a "régi én":) Visszanézve csak egy nagyon naív kislány volt az a valaki, de százszor jobban tudott örülni a kis boldogságoknak is, nem agyalt azon,hogy vajon hol a hiba és hitt az igaz dolgokban hitt a szőke hercegben ésatöbbi .
de hát ilyen nincs...
" If it's not like the movies, that's how it should be.."
Remélem más sosem fogja azt érezni hogy márpedig ilyen nincs és más nem fog ilyen nagyot csalódni ebben az érzésben !!
És legfőképp azt remélem,hogy egyszer majd mégis jön valaki,aki megváltoztatja erről a véleményem és akinek én leszek a legfontosabb :)....
Rövid lett, ez csak a töredéke annak,ami bennem van...:)
Szép napot ♥
Igaz szerelem? Mi az? Érezte már valaki? Érezte már,hogy tökéletes elég a barátjának/nőjének és hogy minden rendben van közöttük? Volt már valakinek Hollywoodba illő kapcsolata?
Persze biztos van,aki úgy érzi,hogy neki elég és tökéletes minden közöttük....
Szerintem ha létezik is ilyen akkor iszonyatosan ritka..
Az ember egy idő után megkeményedik.
Telnek az évek és egyre jobban bezárkózik az ember, falat emel a szíve köré és mindenen csak gondolkozik
Egyre kevésbé hisz a gyerekes mesékben és egyre reálisabban látja a világot, ami korántsem annyira színes és vidám mindig mint,ahogy azt egy fiatalabb gyerek látja :))......az egyetlen amit ehhez hozzá tudok fűzni az a
... MIÉRT? Miért tűnt el a hitem ebben??? Hiányzik!!! Vissza akarom kapni de sajnos most nem megy... Ráadásul az élet mindig képes "rátenni egy lapáttal" :)........
Nekem iszonyatosan hiányzik a "régi én":) Visszanézve csak egy nagyon naív kislány volt az a valaki, de százszor jobban tudott örülni a kis boldogságoknak is, nem agyalt azon,hogy vajon hol a hiba és hitt az igaz dolgokban hitt a szőke hercegben ésatöbbi .
de hát ilyen nincs...
Remélem más sosem fogja azt érezni hogy márpedig ilyen nincs és más nem fog ilyen nagyot csalódni ebben az érzésben !!
És legfőképp azt remélem,hogy egyszer majd mégis jön valaki,aki megváltoztatja erről a véleményem és akinek én leszek a legfontosabb :)....
Rövid lett, ez csak a töredéke annak,ami bennem van...:)
Szép napot ♥
2013. szeptember 7., szombat
Veszteség
Te jó ég! Majdnem 1 éve írtam utoljára !:) Ideje belehúzni, hátha olvassa még valaki....:)
Veszítettetek már el valakit? Éreztétek már azt,hogy valami-nem meghatározható,hogy mi-hiányzik az életetekből?
Én vége rájöttem mi az. A mélység.. Volt már valaha olyan barátotok, aki mélyen belétek látott? Aki minden rezzenéseteket érezte és akivel tényleg tökéletes lelki társak voltatok? Volt már ilyen szerelmetek? Volt ilyen rokonotok?
Van azóta ilyen barátom és kapcsolatom szerencsére nem csak egy... viszont van 1,amiről úgy érzem elveszett időközben. Egyszer csak már nem beszéltünk nem foglalkoztunk egymással...Ismerős?
Jön az érzés. Magány? Nem. Üresség? Inkább.....
Valami hiányozni kezd. Üresség. Gondolkozol. Nem jössz rá.
És akkor leesik. Ő az. Ő az,aki hiányzik az életedből.
És újra beszéltek. És vissza akarod csinálni, de már nem lehet, mert nem mindig lehet visszahozni,azt ami volt!...
És mikor beszéltek újra azt érzed,hogy teljessé válsz. A szíved az a darabja,ami addig ott lógott a szíved alján életre kell és újra összeforrnak ♥
Aztán újra nem beszéltek. Ostorozod magad. Lecserélt téged? Biztos van jobb barátja is, olyan aki viccesebb, érettebb, érdekesebb,mint te vagy. Pedig nincs így. Nem tudom mi mehet végbe a másik félben...
És végül jönnek a kérdések.
Vissza lehet hozni,ami volt?
Vagyok elég jó még neki? Érdeklem -e még őt, ahogy ő engem?
Fontos még neki a barátságunk?
Már nem tart érdekesnek?
Megválaszolatlan. És a kérdések kimondatlanok maradnak.... tegyünk ellene! Az őszinteség mindig nyerő:)
Követeld vissza a barátod!!! Ne futamodj meg az első bukkanónál,ha tényleg ér neked valamit ez a kapcsolat !!!
Barátság, család, szerelem MINDEGY!
Akinek az életedben kell lennie az ott lesz, de lehet hogy neked is tenned kell érte
Én nyíltan vállalom hogy VAN ilyen barátom! És vissza akarom kapni! És nektek van? Megtesztek majd mindent érte?
Remélem igen!:)
Remélem erőt adott!
csók ♥
Veszítettetek már el valakit? Éreztétek már azt,hogy valami-nem meghatározható,hogy mi-hiányzik az életetekből?
Én vége rájöttem mi az. A mélység.. Volt már valaha olyan barátotok, aki mélyen belétek látott? Aki minden rezzenéseteket érezte és akivel tényleg tökéletes lelki társak voltatok? Volt már ilyen szerelmetek? Volt ilyen rokonotok?
Van azóta ilyen barátom és kapcsolatom szerencsére nem csak egy... viszont van 1,amiről úgy érzem elveszett időközben. Egyszer csak már nem beszéltünk nem foglalkoztunk egymással...Ismerős?
Jön az érzés. Magány? Nem. Üresség? Inkább.....
Valami hiányozni kezd. Üresség. Gondolkozol. Nem jössz rá.
És akkor leesik. Ő az. Ő az,aki hiányzik az életedből.
És újra beszéltek. És vissza akarod csinálni, de már nem lehet, mert nem mindig lehet visszahozni,azt ami volt!...
És mikor beszéltek újra azt érzed,hogy teljessé válsz. A szíved az a darabja,ami addig ott lógott a szíved alján életre kell és újra összeforrnak ♥
Aztán újra nem beszéltek. Ostorozod magad. Lecserélt téged? Biztos van jobb barátja is, olyan aki viccesebb, érettebb, érdekesebb,mint te vagy. Pedig nincs így. Nem tudom mi mehet végbe a másik félben...
És végül jönnek a kérdések.
Vissza lehet hozni,ami volt?
Vagyok elég jó még neki? Érdeklem -e még őt, ahogy ő engem?
Fontos még neki a barátságunk?
Már nem tart érdekesnek?
Megválaszolatlan. És a kérdések kimondatlanok maradnak.... tegyünk ellene! Az őszinteség mindig nyerő:)
Követeld vissza a barátod!!! Ne futamodj meg az első bukkanónál,ha tényleg ér neked valamit ez a kapcsolat !!!
Barátság, család, szerelem MINDEGY!
Akinek az életedben kell lennie az ott lesz, de lehet hogy neked is tenned kell érte
Én nyíltan vállalom hogy VAN ilyen barátom! És vissza akarom kapni! És nektek van? Megtesztek majd mindent érte?
Remélem igen!:)
Remélem erőt adott!
csók ♥
2012. szeptember 23., vasárnap
Féltékenység..
Féltékenység. A világ egyik legrosszabb-és legidegesítőbb érzése. Nem mások miatt, hanem magad miatt: kit ne irritálna,ha nem tud elszakadni a hülye, értelmetlen féltékeny gondolatoktól?
Sok mindenre lehet az ember féltékeny: egy barátra, aki mindenben jobb mint te, egy csajra aki jobban bejön annak, akire te hajtasz, egy testvérre, ha jobban teljesít mint te... Lehetsz féltékeny valaki más életére, valaki más boldogságára, valaki más kinézetére... Viszont ha szerelmes vagy akkor legfőképp a szerelmedet körülvevő emberekre.
Féltékenység: eredetileg az volt a neve,hogy "szerelmféltés"... Nem véletlenül.. !
Ha szerelmes vagy akkor új dimenziók nyílnak meg előtted, de ezek közül nem mindegyik pozitív..
Egy bizonyos fokig büszkeség, ha mások is megnézik akit te szeretsz, mert tudod: Ő a tiéd, és nézhetik akkor is téged fog szeretni...
...De egy idő után.... jön az,amikor ha valaki rámosolyog, vagy csak több ideig nézi a kelleténél akkor kiborulsz.. Lehet hogy a barátnőd/barátod észre sem veszi hogy megbámulják stb, de TE igen ! És be kell vallani nem túl kellemes érzés mikor úgy érzed, hogy második vagy (pedig ez nincs így!!! a másiknak mindig te leszel az első ha igazi és őszinte a szerelmetek) ....
És persze ott van az exbarátnő-exbarát dolog... Annál nincs rosszabb..
Bár gondolom ez emberfüggő,hogy ki mire/kire a legféltékenyebb ..az én esetemben ez az exbarátnő dolog ami nem hagy nyugodni soha...Nem tudom miért..próbálom kiverni a fejemből ezt a hülye gondolatot,hogy Ő sokkal jobb volt, sokkal jobb volt a kapcsolatuk, sokkal másabb volt, megértőbb volt, jobb volt vele lenni...stbstb órákig sorolhatnám
Egyet azért mégse szabad soha elfelejteni: nem véletlenül van veled, aki veled van...Nem azért mert mást szeret és más jobb lenne neki, hanem mert VELED tökéletes minden!!! és ez a legfontosabb.. Még ha nehéz is legyőzni a féltékenységet és a hülye érzéseket:/
na mindegy nem filozófiálok
Pá
Sok mindenre lehet az ember féltékeny: egy barátra, aki mindenben jobb mint te, egy csajra aki jobban bejön annak, akire te hajtasz, egy testvérre, ha jobban teljesít mint te... Lehetsz féltékeny valaki más életére, valaki más boldogságára, valaki más kinézetére... Viszont ha szerelmes vagy akkor legfőképp a szerelmedet körülvevő emberekre.
Féltékenység: eredetileg az volt a neve,hogy "szerelmféltés"... Nem véletlenül.. !
Ha szerelmes vagy akkor új dimenziók nyílnak meg előtted, de ezek közül nem mindegyik pozitív..
Egy bizonyos fokig büszkeség, ha mások is megnézik akit te szeretsz, mert tudod: Ő a tiéd, és nézhetik akkor is téged fog szeretni...
...De egy idő után.... jön az,amikor ha valaki rámosolyog, vagy csak több ideig nézi a kelleténél akkor kiborulsz.. Lehet hogy a barátnőd/barátod észre sem veszi hogy megbámulják stb, de TE igen ! És be kell vallani nem túl kellemes érzés mikor úgy érzed, hogy második vagy (pedig ez nincs így!!! a másiknak mindig te leszel az első ha igazi és őszinte a szerelmetek) ....
És persze ott van az exbarátnő-exbarát dolog... Annál nincs rosszabb..
Bár gondolom ez emberfüggő,hogy ki mire/kire a legféltékenyebb ..az én esetemben ez az exbarátnő dolog ami nem hagy nyugodni soha...Nem tudom miért..próbálom kiverni a fejemből ezt a hülye gondolatot,hogy Ő sokkal jobb volt, sokkal jobb volt a kapcsolatuk, sokkal másabb volt, megértőbb volt, jobb volt vele lenni...stbstb órákig sorolhatnám
Egyet azért mégse szabad soha elfelejteni: nem véletlenül van veled, aki veled van...Nem azért mert mást szeret és más jobb lenne neki, hanem mert VELED tökéletes minden!!! és ez a legfontosabb.. Még ha nehéz is legyőzni a féltékenységet és a hülye érzéseket:/
na mindegy nem filozófiálok
Pá
2012. augusztus 19., vasárnap
I need you to hold.
Egész kislány voltam mikor kialakult
bennem,hogy milyen pasira is vágyom,amikor nagy leszek..Már akkor
sem voltak nagy igényeim... Legyen velem kedves, figyeljen rám, és
egyszer majd valaki szeressen úgy,ahogyan én szeretem Őt..
Szeressen reggel kócosan,smink nélkül, és szeressen akkor
is,amikor valamiért rossz kedvem van vagy hisztis vagyok...Azt
akartam, arra vágytam,hogy őszintén fontos legyek neki, hogy
együtt tökéletes legyen minden és legfőképp arra vágytam,hogy
tényleg hosszútávon szeressen....Hogy ne csak 1-2 hónapig, vagy
ne csak kamuból..Hanem magamért, azért a hülye csajért,aki ÉN
vagyok, nem azt,akit Ő akar,hogy legyek... Nem éltem még túl
sokat, de az utóbbi pár évben sokan vertek át és sok mindenkiben
csalódtam, sokszor éreztem úgy,hogy össze vagyok törve, párszor
a padlón voltam, sokszor esténként zokogtam és sírtam, de nem
adtam fel... Most vagyok úgy vele,ha ennek vége lenne akkor tényleg
feladnám.....egy darabig biztos nem tudnék felállni …
Mert végre megtaláltam. Igazából Ő
a kiút minden rosszból, úgy érzem,hogy vele tényleg IGAZI a
dolog, hogy vele nem csak úgy teszünk,mintha együtt járnánk...
És vannak viták, hisztik,
sértődések... Van,hogy én is kiakadok, hisztizek és ideges
vagyok emiatt, de ettől függetlenül tisztában vagyok vele, hogy
nem tudnék nélküle élni. Nem látnám értelmét, hogy
lélegezzek, hogy egyek, hogy aludjak, mert minek? Nélküle
értelmetlennek tűnne minden...
Becsülök minden egyes együtt töltött
percet, napot és órát, és mikor nem vagyok vele, akkor
visszaszámolom,hogy mikor láthatom újra.. És sajnálom a
hisztiket, nekem is szar, hogy ilyen vagyok...Csak egyszerűen félek
attól,hogy vége lesz, hogy elhagy és abba belehalok...
Sokszor nehéz is...Állandóan az jár
a fejembe, hogy vajon kivel van mit csinál?....Vajon annyit gondol
rám, mint én rá? Mert azt nehezem hiszen, ugyanis akkor egész
álló nap a fejébe kéne hogy legyek (és ezt senkinek se
kívánom:”D)... Ja és minden percben hiányoznom kéne, ha nem vagyok vele..Igazából érdekes érzés, olyan, mintha hiányozna az egyik
felem, teljesen a részemmé vált.. Valami ürességet érzek, ha
nem ölel át,vagy csak nincs mellettem...Ohh és természetesen
féltékeny is vagyok... A féltékenység eredeti neve az,hogy
„szerelemféltés”...De nagyon genyó egy érzés...Rossz,hogy
folyton kiakadok, hogy vajon más lányok fontosabbak? Mert
tudom,hogy van szebb, és jobb,de őszintén mondom szerintem nincs
olyan, aki ennyire szeretné, mint Én...:)
...De bízok benne.. Nem egyszerű,
mert vannak sérelmeim nekem is a múltból, de az életemet is
rábíznám...
Neki adtam a szívem, és már jó
ideje Ő őrzi nekem:) Vigyáz rá helyettem is, megóvja a
sérelmektől ...és nekem minden vágyam,hogy boldoggá tegyem..
Hogy érezze mindig,hogy mellette vagyok,hogy tudja,hogy szeretem
mindennél jobban …!!
…:)
2012. július 22., vasárnap
Just the way you are
Eljutottam egy pontra.. Igazából érdekes volt, visszagondolva fokozatosan történt.. Fokozatosan kezdett egyre többet és többet jelenteni (megint csak leírom,hogy ezt most mindenki értse ahogy akarja és arra aki neki eszébe jut..Én még mindig a szerelemről írok), míg végül már olyan fontos lett, hogy SOHA(!) nem akarom elveszíteni...
És igen nehéz bízni.. nehéz hinni benne, hogy minden rendben lesz... Nehéz elfogadni azt a tényt,hogy valaki szeret, annyira hogy ne verjen át és őszinte legyen hozzád mindig... De nem lehetetlen. Fel lehet fogni.. Vannak nehéz percek,van amikor úgy érzed : az egész világ ellened van...Valamikor könnyebb, sőt mikor együtt vagytok mindig minden tökéletes... Pont, mint ahogy egyszer hallottam: " Vele még a legrosszabb perc is ezerszer jobb, mint a legjobb valaki mással!" Ez teljesen igaz. Lóghatsz másokkal, lehetsz másokkal, de Ő mindig ott lesz, benned belül. Sokat fogsz rá gondolni, többet mint másokra,többet mint bármire. És a legnehezebb, amikor úgy érzed, hogy messze van tőled.. Amikor elgondolkozol,hogy áthidalható-e a távolság? De ha igazán szereted azt a valakit, akkor IGEN. Áthidalható sőt! Jó is lehet az egész..Erősebbé válhat a dolog.. Mert akárki akármit mond a távolság és a kisebb-nagyobb próbatételek igenis erősítik a kapcsolatokat!
Ami pedig a mai párkapcsolatokat illeti.. hát nem tudom hallok egyesmást, hogy ki hogyan bánik azzal, akit elvileg "szeret"... Meg ez,hogy "örökre veled" és két hét múlva egyedülálló? Meg stb.. Könyörgöm, épp ezért az a neve hogy PÁRkapcsolat, mert EGY pár van benne alias KETTŐ ember... Senki más nem számít! Az számít, hogy szeressétek egymást, és az,hogy tiszteljétek a másikat.. a problémákat pedig meg lehet oldani !!...
Én személy szerint soha nem szerettem így senkit.. Olyan mélyről jönnek ezek az érzések.. Ő olyan nekem,mint egy drog: szállok, ha vele vagyok, mindig boldog vagyok, nincsenek problémák, csak Ő meg Én, és egyszerűen tökéletes minden!! Sose éreztem,hogy valaki engem is szerethet (családon kívül persze) és, hogy valaki nem un rám, és nem kételkedik abban,hogy szeret-e... És szerintem a legszebb az egész szerelemben,hogy megtanulsz valakit feltétel nélkül szeretni.. Jó nem azt mondom csalódhatsz, van kockázata... De ez az érzés leírhatatlan!! Egy másik dimenzió nyílik meg előtted ilyenkor...A szíved ilyenkor teljes, ilyenkor úgy érzed,hogy EGYBEN vagy, hogy egy egész vagy, hogy más nem kell a boldogsághoz.. Minden nap hálát adok érte,hogy van nekem !
Na pacsi
És igen nehéz bízni.. nehéz hinni benne, hogy minden rendben lesz... Nehéz elfogadni azt a tényt,hogy valaki szeret, annyira hogy ne verjen át és őszinte legyen hozzád mindig... De nem lehetetlen. Fel lehet fogni.. Vannak nehéz percek,van amikor úgy érzed : az egész világ ellened van...Valamikor könnyebb, sőt mikor együtt vagytok mindig minden tökéletes... Pont, mint ahogy egyszer hallottam: " Vele még a legrosszabb perc is ezerszer jobb, mint a legjobb valaki mással!" Ez teljesen igaz. Lóghatsz másokkal, lehetsz másokkal, de Ő mindig ott lesz, benned belül. Sokat fogsz rá gondolni, többet mint másokra,többet mint bármire. És a legnehezebb, amikor úgy érzed, hogy messze van tőled.. Amikor elgondolkozol,hogy áthidalható-e a távolság? De ha igazán szereted azt a valakit, akkor IGEN. Áthidalható sőt! Jó is lehet az egész..Erősebbé válhat a dolog.. Mert akárki akármit mond a távolság és a kisebb-nagyobb próbatételek igenis erősítik a kapcsolatokat!
Ami pedig a mai párkapcsolatokat illeti.. hát nem tudom hallok egyesmást, hogy ki hogyan bánik azzal, akit elvileg "szeret"... Meg ez,hogy "örökre veled" és két hét múlva egyedülálló? Meg stb.. Könyörgöm, épp ezért az a neve hogy PÁRkapcsolat, mert EGY pár van benne alias KETTŐ ember... Senki más nem számít! Az számít, hogy szeressétek egymást, és az,hogy tiszteljétek a másikat.. a problémákat pedig meg lehet oldani !!...
Én személy szerint soha nem szerettem így senkit.. Olyan mélyről jönnek ezek az érzések.. Ő olyan nekem,mint egy drog: szállok, ha vele vagyok, mindig boldog vagyok, nincsenek problémák, csak Ő meg Én, és egyszerűen tökéletes minden!! Sose éreztem,hogy valaki engem is szerethet (családon kívül persze) és, hogy valaki nem un rám, és nem kételkedik abban,hogy szeret-e... És szerintem a legszebb az egész szerelemben,hogy megtanulsz valakit feltétel nélkül szeretni.. Jó nem azt mondom csalódhatsz, van kockázata... De ez az érzés leírhatatlan!! Egy másik dimenzió nyílik meg előtted ilyenkor...A szíved ilyenkor teljes, ilyenkor úgy érzed,hogy EGYBEN vagy, hogy egy egész vagy, hogy más nem kell a boldogsághoz.. Minden nap hálát adok érte,hogy van nekem !
Na pacsi
2012. július 4., szerda
Soha többé nem megyek a szívem után már, egyszer elhittem a mesét, hittem tárt karokkal vár..
Megint megtörtént. Újra és újra : csalódás. Divat lett szakítani? Divat lett hogy megfutamodunk a problémák elől? Miért kell mindig ugyanannak a dolognak ugyanúgy megtörténnie? Miért jut mindig a szenvedés?
Üresség. A szívem ezer darabban, sose fog teljesen összeforrni.. Belül mi van? Sötétség. Hideg, sötét és fájdalmas. :)) Vicces érzés.
Üresség. A szívem ezer darabban, sose fog teljesen összeforrni.. Belül mi van? Sötétség. Hideg, sötét és fájdalmas. :)) Vicces érzés.
2012. június 3., vasárnap
Azt mondják, aki szeret sosem fog sírásra késztetni.... Azt mondják,ha valakinek fontos vagy, akkor odafigyel rád... Azt mondják, hogy a szeretet és a szerelem sose fájdalmas....
Tévednek.. A szeretet mindig, minden formában fájdalmas.... Vannak szép percek.. Van, amikor úgy tűnik tökéletes... És van, amikor összetörsz.. Egy bántó szó, egy rosszul értelmezett mondat.. De egyébként most csakis magamat hibáztatom, mielőtt bárki bármit félreértene...
Furcsálltam is, hogy minden tökéletes. Furcsálltam,hogy nem aggódok, hogy nincs az,mint eddig mindig. Hát mégis az van. Igaz, kicsit később... nem 1 hanem 3 hónap után kb.. De ugyanaz. Fizikailag lehetetlen,hogy engem valaki ne unjon meg, ne utáljon meg a hülyeségeim miatt... Érzelmileg lehetetlen engem sokáig szeretni.. Barátok, szerelem bármi.... Egyszerűen.. Túlságosan nagy teret engedek az érzelmeimnek. Vagy nem tudom, lehet túl sok is az érzelmem... Mindig...Az a baj, hogy mindig azt hiszem és aztán mégse... Túl sokat adok ki magamból.. Túl hamar kötődök és túlságosan hosszútávon gondolkodom... Túlságosan érezni akarom,hogy szeretnek, túlságosan vágyom rá,hogy valaki egyszer ne dobjon úgy el magától,mint egy használt rongyot... Túlságosan félek,hogy elveszítem azt aki fontos... Túlságosan az álmaimat akarom követni... Túlságosan önző vagyok úgy látszik...
Sajnálom, nem tudok ellene mit tenni.. Ezerszer is elmondhatnám, hogy mennyire rosszul esik még saját magamnak is a viselkedésem... De mire mennék vele? Nem tudok megváltozni.. Próbálom palástolni,amit érzek, próbálom elrejteni a világ elől, ha fáj.... De nem megy. Sajnálom.......
Tévednek.. A szeretet mindig, minden formában fájdalmas.... Vannak szép percek.. Van, amikor úgy tűnik tökéletes... És van, amikor összetörsz.. Egy bántó szó, egy rosszul értelmezett mondat.. De egyébként most csakis magamat hibáztatom, mielőtt bárki bármit félreértene...
Furcsálltam is, hogy minden tökéletes. Furcsálltam,hogy nem aggódok, hogy nincs az,mint eddig mindig. Hát mégis az van. Igaz, kicsit később... nem 1 hanem 3 hónap után kb.. De ugyanaz. Fizikailag lehetetlen,hogy engem valaki ne unjon meg, ne utáljon meg a hülyeségeim miatt... Érzelmileg lehetetlen engem sokáig szeretni.. Barátok, szerelem bármi.... Egyszerűen.. Túlságosan nagy teret engedek az érzelmeimnek. Vagy nem tudom, lehet túl sok is az érzelmem... Mindig...Az a baj, hogy mindig azt hiszem és aztán mégse... Túl sokat adok ki magamból.. Túl hamar kötődök és túlságosan hosszútávon gondolkodom... Túlságosan érezni akarom,hogy szeretnek, túlságosan vágyom rá,hogy valaki egyszer ne dobjon úgy el magától,mint egy használt rongyot... Túlságosan félek,hogy elveszítem azt aki fontos... Túlságosan az álmaimat akarom követni... Túlságosan önző vagyok úgy látszik...
Sajnálom, nem tudok ellene mit tenni.. Ezerszer is elmondhatnám, hogy mennyire rosszul esik még saját magamnak is a viselkedésem... De mire mennék vele? Nem tudok megváltozni.. Próbálom palástolni,amit érzek, próbálom elrejteni a világ elől, ha fáj.... De nem megy. Sajnálom.......
"Én szóra váltanám a gondolatot, de félek, hogy nem érdekel,
Sajnos nem állnak össze a mondatok, én nem ide jöttem, nem ezt akartam,
Reményt kaptam csak az útra, én az örök átutazó,
Azt, hogy minden bűnöm megbocsájtható..."
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)