Kérlek ne zavarj össze, kérlek engedj, kérlek temessük a múltat, engedd el a karom, kérlek érezd, hogy ez nem jó kérlek nem menj el, lásd ez mind látszat....!

Here I am with all my heart, I hope you understand..<3

 '

 '

  '>>>> Én nem hiszem, hogy ezt bárki megérti. Kezdem lassan úgy érezni, hogy fejjel megyek a falnak és közbe azt hiszem, hogy simán át tudom törni a betont. De nem. Max a fejem töröm be...Most ezt ha valakinek nem esne le, nem a falra értettem. Itt nem az a lényeg. Annyira megváltozott minden. Talán csak kezdünk mi is, mint mindenki érettebbek lenni.. De nekem ez nehéz. Én máshogy élem meg, mint a többiek. Nekem nincsen mibe kapaszkodnom. Mint, amikor a metrón alig vannak, de elfoglalják az összes kapaszkodót és ülőhelyet.. És néha a fura dolgok amik vannak.. Nem tudom nem vagyok önmagam. Vissza kéne találnom a régi Ágóhoz, de nem megy, nem találom, pedig mindenhol kerestem már.. Lehet, hogy egy ember kellene hozzá, hogy megtalálja bennem . Nagyából tudom is kire célzok, de valószínűleg ez is csak csalódás lenne megint, vagy önmagamban vagy másban.. És abból már bőven elég volt köszönöm. Talán csak kitartónak kell lenni. Azt hiszem, annyira már megerősödtem, hogy kitartásból van bőven. Feladni mindenesetre nem fogom. soha.:)

Na puszipáá*_*