Ennyi volt. Egy -egyetlen egy- hónap és vége lesz mindennek.
Minden, ami a két éve alatt történt egyetlen nap alatt el lesz felejtve, mintha soha nem történt volna semmi sem.
Csak az a gáz, hogy ez nem olyan kis semmiség, mint aminek látszik...
Két év. Két éve ismerem és lassan két éve, hogy halálosan belezúgtam.
Tudom, hogy az, hogy szeretni valaki nagyon nagy szó ebben az értelemben, de nem tudok másra következtetni.
Azt is tudom, hogy most össze-vissza írogatok, de fogalmam sincs mit akarok igazából mondani vagy csinálni, mert hihetetlenül összezavar ez az egész és másra nem is nagyon bírok odafigyelni.
Komolyan. Ezek után minden értelmét veszti. Eddig Ő volt az, aki minden nap fel tudott vidítani, mert, ha vele vagyok akkor minden percben minden másodpercben csak a teljes boldogság van, hogy végre vele lehetek és, hogy még valamilyen szinten érdeklem is (persze nem mindig..............). Meg az az érzés, mikor rám néz, mikor rám mosolyog, mikor valaki azt mondja, hogy szerinte mi mennyire 'passzolunk egymáshoz' ...
És közben még sincsen semmi. Én szeretem, Ő nem valószínű...
Az fáj az egészben a legjobban, hogy Ő ilyen könnyedén veszi, mintha kis dolog lenne, hogy alig vagy talán semennyit se fogunk beszélni...
" Everyday, that we had,
All the good, all the bad,
I'll keep them here inside,
All the times, that we shared,
Every place, everywhere,
You touched my life,
One they we'll look back,
We'll smile and We'll laugh,
But right now we just cry,
Cause it's so hard to say goodbye...."
Nagyon szeretem. És én az összes emléket megőrzöm. Kár, hogy az emlékek Őt sosem fogják visszahozni hozzám.
Sajnálom,ha enyhén 'búskomor' volt és lesz a hangulatom, de ezek után már nem tudom mit várjak az életemtől...
Pá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése