Tell them what i hoped was impossible......:///
http://www.youtube.com/watch?v=IxCdT71g8Vs
=( (LLL)
" Volt idő, hogy nem voltál,
Úgy éreztem minden ébredés,
Már oly nehéz...
Vártam azt, hogy eljössz majd,
és megtalálod szívem ajtaját,
Amin úgy lépsz át,
Mint az égen fénylő napsugár,
Mint egy álom, mely való vált..."
Az egészben a legnehezebb, felfogni azt, hogy két évig szenvedtem és te sosem szerettél és sosem fogsz viszontszeretni. De tudod mit? Megpróbálom elfogadni a tényt. Megpróbálom és érzem, hogy napról napra erősebb vagyok. Érzem, hogy most már nem sírok minden nap, már nem vagyok lehangolt, már nem olyan nehéz rád néznem...
Az emlékeket örökké magamban fogom őrizni, talán sokszor vissza gondolok majd rájuk, többször, mint ahogy az normális lenne, de nem baj.. A lényeg, hogy fel fogom bírni dolgozni a tényt, hogy nem leszel többé. Tudom, hogy neked jó lesz ott ahová mész, abba a kollégiumba vagy mi az, mert tudom, hogy ott boldog leszel és azt csinálhatod majd amit akartál...:)
Tényleg szörnyen nehéz, de én abban hiszek, hogy felülről valaki irányít minket, és Ő tudja, hogy mi lesz nekünk a jó. Én Őrá bíztam magam, és tudom, hogy nehéz lesz, (már most is az, pedig még nem ment el) de ugyebár ' néha a legnehezebb és a leghelyesebb döntés ugyanaz ' .
Meg amúgy, azt kezdem észrevenni, hogy mindenki (többek között én is) folyton csak panaszkodik, hogy neki milyen szar élete van, mikor közben miért is lenne az? Nézz a családodra: gondolj rájuk, gondolj a sok szeretetre és gondoskodásra, amit az évek során tőlük kaptál... Szerintem mostanában nem igazán becsülik meg az IGAZI erényeket, hanem már lassan csak az számít, hogy mi a menő meg a rajcsi aztán közbe meg elfeledkezel azokról, akiket a világon a legjobban szeretsz...
Vagy csak gondolj a közeli barátaidra: ilyenből lehet, hogy nincsen sok, de Ők (alekoszt idézve) " mindig minden körülmények között!!" ott lesznek veled...
Most én nem akarok okoskodni, meg semmi ilyen de szerintem tényleg, komolyan el kéne gondolkodni azon, hogy normális dolgokat csinálj, ahelyett, hogy naponta baszol be és partidrogokon élsz....
Most egyébként lehet utálni, meg azt mondani, hogy mennyire szánalmas vagyok, de szerintem nézzen mindenki magába és gondolja végig, hogy Ő vajon eléggé odafigyel-e a szeretteire? Mert, ha nem, akkor lehet, hogy mire észleled a dolgokat, azt, hogy mit csinálsz rosszul, addigra Ők már nem lesznek ott neked...
Napuszpácső.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése