" Ki mért születik meg és mi célja a Földön,
Van kinek ez éden, de van kinek ez börtön,
Köszönöm! -nekem tőled válik édenné,
Sok ember csak úgy tesz, mintha tényleg értené..
Nem vagyok tökéletes, mint ahogy senki,
De érted kész lennék bármit megtenni,
Csak, hogy te élhess az életemmel fizetnék,
Meghalnék érted és a másvilágról figyelnék,
Vigyáznék Rád, hisz önzetlenül szeretlek,
Néha nem így tűnik ezért kérlek ne vess meg...
...
A csillagok útján járunk mind a ketten,
Neked a legféltettebb titkaim felfedtem,
Hisz nem szégyenlek semmit,
Előtted nem,
Egyszerűen kicsim te vagy mindenem...
...
..Kezdődött az, minek nem lehet vége,
Egy érzés melyet semmi nem lökhet félre,
Ráébresztettél, hogy ki barát és ki nem,
Úgy történt minden mint egy szerelmes filmben,
Minden érzés mélyebbé vált lassan,
Nagyon sok jót adtam,
És rengetek jót kaptam,
Felfogtam, hogy nem elég, ha szeretlek
Önzőségem helyett most már inkább tisztellek,
Istennek köszönöm,hogy vagy nekem,
Ha hozzámérsz begyógyul minden sebem,
Megnyugszik a lelkem egyetlen szavadtól,
Szeretlek kicsim, akkor is, ha haragszol..."
Minden egyes szava ennek a szövegnek igaz...
Hihetetlen, hogy ennyire kevés idő alatt már is mennyi emlék fűződik hozzá. Minden nap van valami új, amit kitalálunk, vagy amit együtt csinálunk és ez szerintem annyiraa...
Lassan mindenről Ő jut eszembe.. Ha elemgyünk valahová azon gondolkozom, hogy milyen lenne vele eljönni ide vagy, hogy (pl suliban még akkor is ha semmit se csinálunk) mennyivel jobb lenne inkább vele lenni valahol...
Ez az érzés egy csoda. A lábremegéstől kezdve addig, hogy megáll a szívem a mosolyától...
Egész nap vele lennék..
Már véleményére egyáltalán nem adok ezzel kapcsolatban, én Őt akarom rá van szükségem, minden percben ott kell, hogy legyen a tudat, hogy szeret, mert ha nem, akkor végem lenne...
Összeomlanék.
Tudom, hogy Ő húzott ki egy nagyon mély gödör legaljáról... Mióta belépett az Életembe, minden gyökeresen megváltozott.
Kibillentem abból a napi rutinból, hogy felkelek de minek, élek de minek, alszok, de minek...
Helyette jött az, hogy jajj de jó úgy kelni, hogy szeret; imáádok élni, mert vele lehetek; nem bírok elaludni, mert minden este rajta jár az eszem...
Már tényleg elfelejtettem milyen az, hogy szeretni valakit vagy tartozni valakihez.
Tény, hogy ezek az érzések összezavarnak, de amelett
arra késztet, hogy mosolyogjak,
hogy éljek,
hogy legyen kiért felkelnem,
hogy szeressek tiszta szívből, úgy mint eddig soha senkit,
hogy éreztessem vele, hogy szeretem...
hogy repüljek, szárnyaljak,
egyszerűen boldogságra ösztönöz...
Már nincsenek hullámvölgyek, csak Ő van meg én, és az, hogy szeretem,és imádom és nem tudom hogyan bírtam eddig nélküle létezni...
Nem bírom nélküle elképzelni se a jelent se a jövőt...
Kezdem megérteni mit jelent, mikor valaki azt mondja, hogy "igen is van olyan mi ÖRÖKRE szól..!."
Mert van.
Azt mondják az első szerelem emléke örökre benned marad... És mi van, ha én nem akarom,hogy csak egy emlék legyen? Mi van, ha én azt akarom, hogy életem végéig szeressen és támogasson , úgy mint most?
Mi van, ha az én érzéseim tényleg örökké szólnak?
Lehetséges ilyet mondani?
Van olyan egyáltalán, hogy örök szerelem meg szeretet?
Mert ha van akkor ez az.
Leírhatatlan.
Annyira elérhetetlennek tűnt számomra, hogy valaha egy ilyen fiúval lehessek és most itt van életnagyságban, mindenével együtt és teljesen magába bolondít...
Bár lehet, hogy ennél jobban már nem lehet szeretni valakit.
Annyira erős bennem ez az érzés.. Annyira, hogy el se hiszem, hogy ez valóban bennem van.. Hogy egy ember képes ilyesmit érezni...!
" Nem kell más, nem érdekel senki, tőlem téged semmi nem tud elvenni."
15.*
Holnap(yn)
Hihetetlen...♥♥♥
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése