Hat órából semmi tanulás. Aztán kicsimmel.
--> néha azért rossz, mert valahogy nincsenek szavak arra amit mondani akarok neki. Mindig ott van a nyelvem hegyén, hogy mit is akarok, de egyszerűen nem bírom kimondani. Nem lehet szavakba önteni. Nincsenek rá szavak... Benne van minden: hogy nem akarom, hogy elhagyjon, hogy kérlek vigyázzon rám mindig, hogy ne törjön össze, hogy szeressen... De még sem tudom összefoglalni.
Lehetetlen összefoglalni. Amikor elgyengül a térded, vagy mikor ennyi idő után megint láthatod és az az érzés mikor meglátod, hogy 'azt a rohadt most még jobban szeretem, mint eddig...!'
Itt már nincsenek korlátok. Nem bírom kontrollálni az érzéseim. Elindult bennem valami, amit nem tudok megállítani... De ma rájöttem, hogy eszem ágában sincs megállítani ezt a valamit. Ha tudnám se akarnám.. Mert csodálatos.♥
Mert felszabadít, felvidít, megnevettet, és bármikor bármennyit el tudnék lenni vele.
" Számoltam a perceket,
Jól tudtam egyszer velem leszel, enyém leszel,
Annyi álom elkísért, mindig ott voltál a szívemben, a lelkemben..
S látod eljött már a pillanat, most már nincsen nálad fontosabb..."
És vele minden nap hihetetlen.. Amikor csak ülünk csöndbe, vagy mikor a szemebe néz.. Nekem már akkor megindul a föld, leszakad az ég, és csak Ő van és Én...♥
Elképzelhetetlennek tartottam, hogy ez lehetséges NEKEM.
Hogy ennyitől boldog legyek.. És mégis..
Kicsit fura, mert mindig félek, hogy untatom vagy hasonlók, de én személy szerint sosem érzem olyan jól magam, mit amikor vele lehetek...
Teljesen olyan vagyok tőle, mint egy részeg. Ma mikor hazament úgy kb. 10 percig nem tértem magamhoz miután elváltunk úgymond...
Hihetetlen érzés:D
Megfogja a kezem én meg majdnem elájulok.:'d Hát még a többinél..
Tudom,hogy ilyenkor kiállhatatlan vagyok, de ... Szerintem ez rohadt kevés embernek adatik meg, hogy összejön valakivel akibe SZERELMES és aki VISZONTSZERETI és akivel ennyire jól elvan.
Mert mondom, ha csak naphosszat a szemembe nézne, akkor is vele lennék a világon a legboldogabb.
Mert boldoggá tesz. És ezt is el akarom neki mondani, de egyszerűen nem megy.
Remélem ki tudja olvasni a szememből, vagy azokból amiket csinálok, mert nem bírom kifejezni magam, ha mellettem van.
Olyankor minden megszűnik, egy ideig gondolkozni se tudok tulajdonképpen szóval...
Úgy érzem kezdem kicsit kiismerni. Már nagyjából tudom mire számíthatok, ha ezt meg azt csinálom, vagy ezt meg azt a témát hozom fel előtte.
És most az, hogy 'húdeszeretem!' nem fejez ki semmit... Semmi érzelem nincs mögötte. De másképp nem tudom kifejezni. Pedig belül ...
Szeretném, ha egy pár percig belém tudna látni, és látná, hogy mi zajlik le bennem olyankor, amikor ott van..! Mert szerintem Ő is meglepődne, hogy hoppá összeszorult a gyomrom, hoppá remeg a lábam, hoppá mi ez a szívdobogás satöbiii...
Mellesleg ez a nap... Egy hét után végre találkoztunk és csodálatos volt.♥
Nem hiszem el az egészet...♥
22:22-kor fejeztem be a blogot.♥
Én ilyenkor mindig kívánok.
És mindig róla.
♥
*Két hete...♥*
(L).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése