Megint megcsináltam.
Beleszerettem.
Nagyon.
Annyira, hogy jajj...
Annyira, hogy amikor megcsókol akkor valami megmozdul bennem, tűzijátékokat látok, és minden eltűnik, csak Ő van ott, semmi és senki más... Pont olyan, mint a filmekben, meg a könyvekben...
Annyira, hogy, amikor a szemébe nézek, szinte elveszek, és minden percben el akarom neki mondani mennyit jelent, meg mennyire fontos, mennyit számít nekem, hogy itt van, de valahogy lehetetlen kifejezni, vagy leírni...
Annyira, hogy ha rám néz megremegek, remeg a lábam, remeg a szívem....
Annyira, hogyha vele vagyok repül az idő, szinte nem is lehetséges, hogy ilyen gyorsan menjen...
Annyira, hogy félek, hogy ha ennek vége lesz valaha, akkor abba belehalok.
Én.. Én most ezt nem a drámázás kedvéért mondom, de nagyon, nagyon sokat szenvedtem ... Nem csak a pasiktól, hanem a "barátaimban" is csalódtam... sőt.. néhány rokonom is okozott már nekem fájdalmat..
Tudom ez most lényegtelen, csak idegesít, hogy nem értik meg miért félek...
Egyébként furcsa érzés, hogy nem bírom ki, hogy ne érjek hozzá vagy ne legyek állandóan a közelében, ha vele vagyok.
Tegnap.. Majdnem 9 órát együtt voltunk.:$
Úgy érzem, meg úgy éreztem tegnap, hogy a kapcsolatunk eljutott egy új szintre...
Lehet csak én gondolom így, de most már más.
Már kezdjük kiismerni egymást úgy igazán, már ismerem a reakcióit, már tudom meddig szabad feszíteni nála a húrt...
Tegnap tök sokat beszélgettünk ( ami már magában is kicsit új) meg teljesen jól elvoltunk.
Olyan érzés volt, hogy nem csalódott bennem, mikor igazából is megtudta milyen vagyok, hogy miket mondok, vagy milyen a stílusom.
Néha vannak olyan pillanatok is viszont, amikor egyszerűen képtelen vagyok megszólalni, mert annyira elég, hogy a szemembe néz, és tudom, hogy akkor látja mennyit jelent nekem, hogy mennyire szükségem van rá, és olyankor minden kimondatlan kérdésre választ kapok...
Tudom, hogy tökéletesen megbízhatok benne és, hogy sosem fog nekem úgy csalódást okozni, mint ember.
Ha valami elromlik az az én hibámból lesz, mert Ő annyira őszinte és egyenes, hogy tudom, hogy nem lenne képes olyan szinten a szemembe hazudni, mint néhány hát ... "régi ismerősöm"..
Amikor vele vagyok csak akkor vagyok egy egész. Máshogyan nem tudom érzékeltetni. Olyan, mintha olyankor a szívem összeforrna, és a kétszeresére nőne... Olyan hiányérzetem van, ha nem vagyok vele.
Mikor hozzám ér kiráz a hideg, mikor hozzábújok az a világ legjobb érzése, és mikor megcsókol áramütés megy végig az egész testemen.
Lenyűgöző. Nem tudom hogyan képes egy ember ennyi mindent érezni, ha csak meglát valakit: szeretet, szerelem, féltés, vágy, az hogy szeressen kérlek!!, hogy ez soha ne múljon el...
Komolyan. Most van először olyan, hogy Én nem tudom kifejezni magamat. Jó vagyok nyelvtanból, tudok fogalmazni ezt mégse bírom leírni. Erre nincsenek szavak.
Most van először, hogy igazán azt AKAROM, hogy sose múljon el, hogy sose legyen vége, és, hogy " bárcsak örökké tartana...!"
És a legjobb az egészben, hogy tudom, hogy SOHA, soha nem fogok még egyszer ilyet érezni. Valakivel szerelembe esni egyszer lehet. Ez tény.
Ilyet soha többé nem fogok érezni. Hasonlót talán... De ilyet... Soha.
Tudom. Nem tudom honnan, de tökéletesen tisztában vagyok vele.
" Egy csendes verem rabja vagyok, ha nem nézel rám,
Fának érzem magam lomb nélkül, ha nem szólsz hozzám,
Szárny nélküli madár vagyok, ha nem lehetek veled,
Soha nem nyíló virág leszek, ha nem mondod, hogy szeretsz.."
29 napja.*
Remélem tényleg igaz az a mondás, hogy a "szerelem minden próbát kiáll, még az idő próbáját is". Mert ez az egy hét kurva nehéz lesz és nem akarom, hogy vége legyen.
SOHA.
Icipicit kikészülök tőle. ! :| : $
Na tsáó.(;
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése