I gotta keep tryin'...

There's always gona be another mountain, 

there's akways gona wanna make it move.,

sometimes you gona have to loose..

" Gyere már, úgy ráz a hideg,

de ahogy hozzám érsz úgy sistereg,

S ahogy a fogaidat érzem a vállamon,

csak ezt akarom nagyon, nagyon nagyon...

Szerelem utolsó vérig,szeretlek az utolsó percig..."

Minden megváltozott, mindent új színben látok, minden kezd megint süllyedni...

A rossz felé kacsingatni egy dolog,de hagyni és átengedni magad neki megint más... 

Az emberek nem tudják se értékelni se megbecsülni amijük van.. Ezt már tapasztaltam párszor.

Sőt. A legtöbbjüknek fogalma sincs róla,hogy te milyen áldozatokat hozol érte.

A legszebb az egészben, hogy lehet, hogy akkor se izgatná, hogyha tudná.

Nehéz JÓ embert találni mostanában.

Olyat, aki nem ver át...sose.

Szinte lehetetlen.

És ha megvan, akkor sem biztos,hogy minden felhőtlen lesz.

De legalább tudod, hogy Ő támogatást és biztatást nyújt és erőt ad.

Sokszor félek az élettől, sokszor kibrándítónak tartom,de mégis probálom a legjobb oldalam mutatni a többiek felé, hátha értékelik.

De nagy részük pont beleszarik.

Ami azért úgy vicces.

Szeretem az embereket.

"De mondd, hogy mért kellett a szívem,
Mért nem maradtál itt te,
Mért nem lehet egyszerűbb,
Mért csak engem bánt?  "

Néha úgy érzem, hogy mindig én vagyok, aki erőlködik, hogy jó legyen a másikat meg tökre nem izgatja.

Nem túl rózsás érzés.

Egy valami viszont megtanulhatsz belőle: mindig örülni kell a jó dolgoknak,mert ha nem akkor a végén már csak a negatívság marad, és mindenkit ellöksz majd magad mellől szép lassan.

Sokszor nem tudjuk mi miért van, de minden okkal történik.

Majd pár nap, pár hét vagy akár pár év múlva rájössz, hogy mi miért volt.

Kár, hogy sokszor csak a szomorúság jut.

Nehéz.

" But yesterdys gone,

we gotta keep mooving on,

I'm so thankful for the moments,

So glad I got to know you,

the times that we had,

I'd keep like a photograph,

And hold you in my heart forever,

I"ll always remember you."

Na ennyi kb.