Fáradt, hisztis, önző, tapintatlan, bunkó, utálatos, durcis...
Egy ember annyi féle lehet... És egy embernek annyira sok negatív tulajdonsága van...!
Még is meg tudjuk szeretni egymást.
Már amikor.
A legnagyobb dolog az egészben elfogadni a másikat úgy ahogy van, testestül, lelkestül, és nem szégyenkezni miatta, vagy nem égni vele az utcán...
És annyira jó látni, hogy vannak még olyan emberek, akiket egyszerűen nem érdekel a külső: nem érdekel, ha vak, ha süket, ha egy óriási seb van az arcán, ha mozgássérült, vagy csak alapjáraton bűnronda.. Egyszerűen nem izgatja őket! Mekkora jó dolog...!
Tény, hogy én nem bírnám ki, mármint nyilván tudnék egy kicsi MÁSABBAT is szeretni...
De attól még jólesik a tudat, hogy Ő annyira ..ahh: $ Az a tipus, akire ha ránézek elolvadok.. Mert imádom a stílusát, ahogy kinéz, imádom, hogy annyira aranyos: $ És számomra Ő a leghelyesebb az egész világon..! Ha látok egy "páwát' már nem izgat, mert én csak vele érzem jól magam, mellette magabiztos vagyok és olyan pozitívan megváltoztat, hogyha mellette lehetek..! Olyan büszkeséggel tölt el, hogy Ő AZ ENYÉM..!
Remélem NEM ÉRTI FÉLRE...
Mert ahogy mondani szokták a szerelem vak.. És, ha igazán szeretsz valakit, szerintem meg kellene becsülnöd a vele töltött MINDEN EGYES PERCET...
Erre én is most jöttem rá.
Nem érdemes a múlton, vagy a jövőn rágódni.
Én most itt mindenki előtt akár százszor is megfogadom,hogy nem gondolok se a múltra se a jövőre. Az egyik már elmúlt, nem tudok rajta változtatni, de a másikon még igen.. Ha jól kihasználom és kiélvezem a jelent, akkor eléggé valószínű, hogy szép jövőm lesz.
Emiatt volt nem rég egy veszekedésünk... A jövő miatt... De rájöttem, hogy miért foglalkozunk vele? Miért nem elég, az ami most van?
Az nem kamu, hogy itt a jelenben szerelmes vagyok belé, őszintén, és, hogy mindig minden tökéletes, ha vele vagyok.
Ezért nem értem miért rágjuk magunkat a jövőn.
Ha máshogy kell alakulnia , mint ahogy akarjuk, akkor máshogy FOG alakulni.
Nem tudunk rajta változtatni.
De ha teszünk róla, hogy a jelent meg tudjuk élni, akkor nem hiszem, hogy bármi ok lenne az aggodalomra.
Mert kivételesen úgy érzem, hogy felnyitotta a szemem ez a dolog és egész mássá tett. Mások is mondták, hogy boldognak látnak, hogy nem vagyok már olyan semmilyen..
Mert nem vagyok már egy élettelen valaki. Végre van valaki, akivel úgy érezhetem, hogy minden eddigi szenvedésem megérte, csak is azért, mert ezáltal Őt megkaptam...!
Amikor átölel, olyankor érzem úgy, hogy Ő minden, amire eddig vártam, és nem is értem, hogy sikerült így egymásra találni...Egyszerűen hihetetlennek tűnik az egész, miközben tényleg annyira valóságos...
Egyre több emlék, egyre több minden fűz hozzá, és ezáltalál nem, hogy halványodna bennem valami, hanem csak MÉG ERŐSEBB LESZ az érzés..!!
És az az igazság, hogy boldoggá tesz.
Nem tudom, hogy fogalmazzak, de én nem vagyok olyan.. olyan "szerelem-hív".. Tehát nem mondhatnám, hogy igazán hittem benne.. Mármint most, hogy jön össze az, hogy remegsz, szívdobogás, gyomrod összeugrik, pulzus az egekbe, szívinfarktus-érzés satöbbi egyetlen embertől? Mármint hogyan lehet az, hogy ha csak rád néz tövig pirulsz? Mitől van ez? Vagy honnan jön?
Teljesen érthetetlen tehát, hogy rájöttem, hogy VAN ILYEN. Egyszerűen van szerelem.. Létezik..Nehéz leírni milyen, sőt lehetetlen, de tudom, hogy nincs ehez fogható érzés. Se a szeretet a családod és a barátaid iránt, se a gyűlölet, semelyik érzés nem ilyen hatalmas, mint ez. Nem söpör félre minden akadályt, nem borít fel minden szabályt, nem rombol le sok álmot, és nem épít fel újakat.. Nem ... Erre csak ez az egyetlen érzés képes.
És, még, ha tényleg nem úgy sül el, akkor is hálás vagyok, hogy valaha ilyet éreztem.!
Egyetlen embertől..!
Amikor megszűnik a külvilág.. És minden eltűnik, csak Ő van.. Na az olyan, mintha egy felhőn lebegnél hat méterrel a föld felett...!!
"Nincs még egy pillantás, mi vérem szítaná,
Nincs még egy érintés, mi hangom fojtaná,
És úgy ringatna el, hogy könnyű álmot szór..
olyan mint te, nincs még egy tudom jól...! "
" Minden ami szép, azt neked adom én, érzem a tested az enyémhez ér, fogva tart és többet kér,
Egyetlen tapintás, mi mindent megér, egy hang mi ezer szóval felér..."
Egyszerűen csak beleszerettem. Semmi humbukk nem volt. Beleszerettem és pont.
És csodálatos..!
40napja..!
Na tsőő.!:)) (LL)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése