Dejominden.

Sokszor a dalszövegek tökéletesen kifejezik amit érzek...:/:)




"S nincs már hely a földön, ami nem lenne börtön,
ha nem vagy ott, vagy nem jössz velem...
nincs még egy pillantás, mi vérem szítaná,
nincs még egy érintés, mi hangom fojtaná,
és úgy ringatna el, hogy könnyű álmot szór,
olyan, mint te nincs még egy tudom jól...
...úgy ahogy téged, még nem láttam szépnek senkit..."


"Because of you, I'm a shame of my life, because It's empty..."


"Én szeretem Őt,
De a szerelem fáj,
Mert szívemet összetörte más,
ezerszer már...
Én akarom őt,
ki soha sem bánt,
de idebent százegy ajtót
még a múlt bezárt..."


"Én féltem, hogyha nagyon megnéztél egy csinos lányt,
de elfeledtem mindent, úgy öleltél éjjen át,
S most sincs nálam boldogabb,
ha velem vagy,s ez nem panasz,
és nem sírok ne félj, csak erős ez a fény,
attól könnyezem..."


"Megtanultam szeretni, és te segítettél ebben, még mindig szeretlek, nem tudom kifejezni szebben,
Már csak ennyire vagyok képes, már csak ennyi telik tőlem.."


" Mint egy madár a levegőben, úgy szárnyaltam én is,
nem hittem volna, hogy egyszer majd, de akkor mégis...
Ismét volt kit szeressek, kinek kezét fogjam,
ki fülembe súgta szeret, valami gyönyörű volt a dallam,
Szemébe nézve tudtam többé nem vagyok már gyenge,
Erőt adott egy álom : velem marad mindörökre,
Mikor az álom valósnak látszott, nem számított semmi,
Olyankor úgy éreztem, bármit meg tudnék tenni,
Az életem kifestőkönyve lassan megtelt színekkel, 
úgy éreztem szétdurranok, nem bírtam a szívemmel..
Elmúltak a szép idők, most a magányom fertőz..."




"Darabokra szakítod a szívemet, úgy fáj,
Minden mozdulatod bennem él tovább,
Szívem téged soha el nem enged már,
Még mindig rád vár...."




"Eddig utánad futottam most meg előled menekülhetek,
az emlékedet temetném, de minden reggel sírva ébredek,
mielőtt kinyitnám a szememet, álmom utolsó képe villan fel
az arcod látom.. a kép hirtelen illan el,
fáj minden pillanat, mit nélküled el kell töltenem,
egy gyenge mondat vigasztal: egyedül jobb nekem..."




"Chest to chest,
Nose to nose,
palm to palm,
we were always just that close.."




És igen hiányzik. Minden.
Az az érzés, mikor ránézek és meglátom benne azt a VALAMIT, amitől végigfut a hátamon a hideg és remegni kezd a lábam és egyszerre izzadok és ráz a hideg...


Amikor meg se kell szólalnunk, mert elég, ha csak fekszünk és hallgathatom a szívverését.


Mikor úgy viselkedünk, mint a gyerekek.... "bedurcizunk", hogy aztán pár perc múlva újra egymás karjában lehessünk...:)


Hiányzik, hogy lássam azt a kiírást, hogy "kapcsolatban :VELE" és mindig mikor meglátom mosolyognom kelljen, hogy TE JÓ ÉG TÉNYLEG AZ ENYÉM és szeret ....


Hogy mikor meglátom a nyomorult Határ úton vagy Kökin, ahogy csak felém sétál azzal a flegma járásával, akkor adrenalinbomba menjen végig rajtam...


Hiányoznak az esti beszélgetések.:) ... 
Hiányzik, hogy átöleljen szorosan, úgy, mintha soha nem akarna elengedni és azt mondja: szeretlek!...


Hiányzik, mikor még a szüleim előtt se a keresztnevemen szólít, hanem kicsimnek...


Hiányzik, ahogy rám néz, ahogy nevet a szüleim viccein.........


Hiányzik, mikor makacskodik, és a végén belátja, hogy nincs igaza.:DDDDDD


Hiányzik, hogy teljesen összeszedetlen és, hogy minden szó, amit kiejtek a számon érdekli és teljes elragadtatással tudja hallgatni bármiről beszélek neki...


Hiányzik mikor rám néz, és felcsillan a szeme, vagy mikor azt mondja, hogy "kiakasztasz cica..."


Újra érezni akarom, hogy teljesen az övé lehetek...:) És, hogy kellek neki és szüksége van rám..
Pont, ahogyan egyszer Ő mondta nekem: " nem tudok mit csinálni, mert a testem-lelkem akar téged, szükségük van rád.... szükségem van rád" :) 
Életemben nem mondtak nekem ennél szebbet.


És nem azért, mert hú de nagy megfogalmazás vagy ilyenek, egyszerűen csak mert szívből jött és őszintén mondta...És éreztem, hogy szeret, és úgy bírtam felkelni reggel és lefeküdni este, hogy boldog vagyok. 
Rég volt.......


Mások is mondták, mikor meglátták, hogy vége, hogy " NA NE! De hát olyan boldog voltál...."


És ott a pont...
Mert úgy látszik, én hosszabb távon nem lehetek boldog. Nem tudom miért.
Valahogy ez mindig így van.
Mielőtt még úgy érezhetném, hogy végre sínen van minden és minden rendben egyszerűen tönkre megy..:) 


És most sokkal kevésbé fáj, csak néha, ha véletlen is, de valaki felhozza, vagy, ha valahogy szóba kerül a 'szerelem' akkor beugrik és... És nem tudok mit csinálni, egyszerűen rámjön a sírhatnék, hogy miért kellett egyáltalán szakítanunk, mert tiszta nyomorult lettem nélküle.


Olyan volt, mikor még vele voltam, mintha teljesen EGYBE lennék, most meg perpill kb mint egy darabokra hullott csöves, tehát így nem tudom hová tenni a dolgot.


És közbe jól vagyok, és tudnék mást szeretni....


.... Csak úgy mint Őt soha..:) 


Akárhogy nézett ki, akármilyen volt belülről, akármennyire volt szétszórt, akármennyire megbántott, még is minden részem ragaszkodik hozzá ugyanúgy, és ettől még elviselhetetlenebb a dolog....


De próbálkozom nem mutatni....


" Próbáltam visszafojtani, de kigördült egy könnycsepp,
Nem mondom, hogy könnyű, de álarcot kell öltsek..."






hát úgy ennyi. 
Ez most úgy kijött.:)
Egyébként egyáltalán nem ennyire vészes a dolog, csak most rámjött az 5perc vagy nemtudom, biztos érzékenyebb vagyok mostanában, vagy puhány vagy nem is tudom.
Nyomorult.xd




Na háááááj :))) (K)