Soha.. Komolyan kiskorom óta sose vágytam másra, csak, hogy valaki úgy szeressen ahogy vagyok, minden hibámmal és botlásommal együtt...:)
És arra vágyok/vágytam, hogy mikor vele vagyok akkor szépnek érezhessem magam és elfogjon az a fura boldogság, amit még sose éreztem.
Az a valami.! Ami kell hozzá, hogy tényleg megtaláld azt a valakit....:)
Azt akartam, hogy érezzem, hogy ODAFIGYEL RÁM és, ha azt mondom, hogy nem akarok XY-ról beszélni és XY helyen tartózkodni, akkor felfogja és nem feszegeti tovább az idegeim...:)
Mert nem vagyok még teljesen jól. És ezt kb mindenki levágja, ha odafigyel rám és ismer.
Sőt! Ha valaki annyira odáig van értem meg vissza, ahogy mondja, akkor egyszerűen nem hagyja figyelmen kívül, hogy érzékeny pontra tapintott és jobb lenne leszállni a témáról mostmár... de neeem.. Nyugodtan... Ágócika erős lány, mintdent elvisel.:) Ahha, majdnem mindent.
Ezt nem.
Mert ha valaki odafigyelne rám, akkor láthatná, hogy a mosoly mögött könnyes a szemem. És ezt most nem csak a megfogalmazás kedvéért mondtam.
Mert tényleg úgy voltam vele, hogy,ha még pár percig ez marad a téma stb, akkor kajakra elbőgöm magamat.
Nem érdekel ki lát, ki van ott...
Valaki felfoghatná már, hogy SENKI nem bír éjjel-nappal, 0-24 boldog és erős maradni...
Vannak olyan dolgok, amik fájdalmasak az életben, akkor is, ha már továbbléptél, mert ott van még benned a tüske, a bizalmatlanság, a szeretethiány, az odafigyelés hiánya, a kételkedés saját magadban...
És csak arra vágytam, hogy valaki értse meg, hogy ez van, és fogadjon el így, kicsit rosszabb állapotban is.
De neem.:) Még pluszba fel is kell hozni a témát, stb. Pont jólesik.
És mondom nem arról van szó, hogy nem léptem tovább....
Csak egyszerűen fájó pont még mindig. És még sokáig az is marad.
Arra vágytam, hogy boldog legyek.
De így nem megy.
Akármennyire próbálkozom nem megy.
Az egy dolog, hogy vidám az ember. Mert a vidámság és a boldogság kb ég és föld...
Ha vidám vagy, akkor röhögsz, stb, de ugyanolyan gyorsan el is múlhat a jókedved, ahogy jött...:)))
Viszont, ha boldog vagy... A boldogság az olyan, mintha egy felhőn lebegnél 20 km-rel a föld fölött... A boldogság az, mikor minden reggel mosolyogva ébredsz, és mosolyogva fekszel le, mikor az egész világot szépnek látod, mikor minden olyan tökéletesnek tűnik.
De ez az állapot most nem megy. Én nagyon próbáltam. PRÓBÁLKOZOM vele folyamatosan... De ha ilyen tapintatosak az emberek, akkor sose fog menni:(
Nem akarok senkit se megbántani ezzel, akinek nem inge nem veszi magára.
Csak azért néha észrevehetnék az emberek, hogy mikor elég...és mikor van az, hogy most ez tényleg fáj a másiknak.
Mert ha annyira fontos neked, akkor minden rezzenésére odafigyelsz.
Na ja...
És csodálkoznak, hogy nem hiszek a bizalomban meg hasonlókban.
Szerintem van okom rá..
Tegyük hozzá, hogy se időm se energiám arra, hogy boldognak mutassam magam, és ne bántsak meg senkit. Bunkó vagyok, sajnálom. Tisztában vagyok vele.:) Én vagyok a rossz meg minden szar, csak hát azért egyszer a büdös életbe valaki figyelembe vehetné azt is, hogy a másik embernek mi a jó és mi nem.:)
....
~ OO mellesleg alig bírok lábra állni, duplájára dagadt a térdem, és jegelnem kell egész este.:') Minden király amúgy.(YYYYYYYYYYYYYYY)
Na halii...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése