Tiktakbumm.

Mostanában folyton hozzákezdtem, hogy blogocskáázzak, de valahogy sose ment... Így kb. leírtam, aztán rájöttem, hogy hülyeség.. teljesen tartalmatlan volt az egész.






Tisztában vagyok vele- tudom-, hogy egyszerűen kiállhatatlan vagyok mostanában sokszor..... Nem is értettem eddig mi van velem. Teljesen kiborított, hogy állandóan paráztam a jövő miatt....


... Már tudom,hogy értelmetlen.
A dolgok nem sűrűn alakulnak úgy pont, ahogy tervezed, és  neked ehhez kell igazodnod. És pont.
Nagyon sajnálom, azt ahogy viselkedem. Utána mindig rohadtul szégyellem magam.........:/ :( 
Csak valahogy nem bírom kontrollálni az érzéseim sokszor... Folyton összezavarodok, és minden a feje tetejére tud állni két perc alatt....
És most nem akarom, hogy sajnáljanak, mert nem érdemlem meg, meg amúgy se, nem azért írom ezt az egészet. Csak bocsánatot akarok kérni.. Ha már szóban nem vagyok egy aduász ebben...


Megpróbálok rendes lenni. Mármint.. Normálisan viselkedni. Néha nagyon elszáll velem a ló vagy szekér vagy hogy mondják ezt...
Nem szeretném, hogy haragudjanak rám, vagy rossz érzése legyen velem kapcsolatban bárkinek is.  Tudom, hogy nincsen igazam sok mindenben... Kicsit megborultam mostanában.
De .. most már jó.  Azt hiszem. Mert .. mert elfogadtam, hogy ugyanúgy, mint ahogy a múltban a jövőben sem szabad élni. A jelent kell megélni. Ha nem ezt csinálod, akkor kb egy állandó ideggörcs leszel, pont olyan mint én eddig. Igazából nem tudom miért.


Ilyen vagyok.. 
Egy szőke, szerencsétlen, elesekasajátlábamba-típusú, hisztis... Stbstb meddig sorolhatnám.:'"d:||








Amipedig.Hát őt illeti.!




Nem akarom elveszíteni. Komolyan mondom. Tudom, hogy néha borzasztóan tudok viselkedni, de egyszerűen bele sem akarok gondolni, hogy elveszíthetem. 


Nagyon másmilyenek vagyunk. Mármint sok mindenben hasonlítunk, és tényleg, mikor vele vagyok, mindig tudunk beszélgetni, és mindig nevetünk. Közbe meg olyan fura, hogy tényleg kb bármit elmondok neki, még olyat is, amit másnak nem biztos.. És közbe még teljesen bele is vagyokesve. (igen, ez az igazság, eddig próbáltam úgy tenni, mintha nem, de ez most már teljesen visszafordíthatatlan. mostmár a fejem tetejére is állhatok, nem változik.:):/)  Szóval így teljesen egy hullámhosszon vagyunk... Szerintem legalábbis.


Egyszerűen csak imádom, mikor rámnééz, mikor hozzáér az arcomhoz, vagy megfogja a kezem vagy megpuszil, vagy megérzem az illatát, vagy ahogy beszél, amit mond, amikor azt mondja, hogy "szeretlek"... Így egy-két szavától, meg az ölelésétől is képes végigmenni rajtam a hideg meg a meleg felváltva... 


Sose éreztem még azt, hogy Ő olyan valaki, akivel úgy el tudnám képzeli.. hát elég sokáig a dolgokat.
Jó, nem mondom, hogy örökké... De sokszor átfut rajtam, hogy "fogok én valaha úgy kötődni valakihez, mint hozzá?". Mert nem biztos.. Nem tudom.


De tényleg, furcsa érzés, hogy, ha rágondolok, nem csak az jut eszembe, hogy " hmm jó vele", hanem mindenféle. Tehát úgy tényleg ezek a "nyálasdumák" végigmennek rajtam és KOMOLYAN is gondolom őket.! KÉPTELEN VAGYOK  NEM HOZZÁÉRNI.! vagy egyszerűen fájdalmat okoz, hogyha nem látom sokáig.


És tényleg nagyon remélem, hogy ez így..hát visszafelé is igaz. 
Komolyan. Mindennél többet jelent.!
Akkor érzem magam egy egésznek, ha mellettem van.
Teljesen a részemmé vált.
És nem akarom, hogy elszakadjon tőlem.
Remélem nem is fog egyhamar.:)


Annyira régóta "kerülgettük egymást", most meg minden annyira jó. :O Nem tudom mit eszik rajtam, de ....<3 Ááhh nem tudom. Csak azzal vagyok tisztában, hogy képtelen lennék nélküle élni perpillanat. 
Szeretem.(L)










Puszcsii.