2012. február 12., vasárnap

Néha el kell futnod, hogy megnézd ki az, aki futna utánad.

Most értem el oda, hogy ülök a sötét szobában és csak megy a zene és próbálok nem gondolni semmire..
.. de nem megy.


Az egész világ-az én világom legalábbis- teljesen a feje tetejére állt. Olyan,mintha direkt ellenem irányulnának a dolgok. Mindenki hazudik nekem. Körülöttem minden egyes ember átver valamivel szinte. Az úgynevezett "barátaim"- akikkel bármit megoszthatsz stb sablon-, fogják és szemrebbenés nélkül a pofámba kamuznak. De úgy, hogy kicsi lelkiismeret-furdalásuk sincs. Mintha mi sem történne: rám néz, elmondja a KAMUT majd megy és lóg valaki mással.
Aztán történik valami, akkor érdekes módon igencsak szüksége lesz rám mindenkinek... És kezdődik elölről. 
Megtudok olyan dolgokat, amik elég erőteljesen befolyásolják az életem, meg a hozzáállásom az emberekhez.... 
Meg egyébként is. Ha nekem valaki-AKÁRKI!- azt mondaná a barátomról/barátnőmről, hogy " te hülye kurva/fasz/stb" akkor úgy ugatnám le a fejét, ahogy kell.... Nem az,hogy még talán nevetek is rajta...
Aztán a pletykák. Hát ja. Vicces, amikor egyáltalán semmit nem csinálsz, aztán valamiért mégis azt hallod vissza, hogy XY-nak nem voltál szimpi, le akarta nyúlni a barátod, utál, vagy esetleg egy iszonyatos nagy ri*ancnak tart. És nem csak te hallod ezt vissza,hanem másoknak is ezt terjesztik. Azt,hogy mekkora gátlástalan, gusztustalan lány vagy. De úgy,hogy kb. semmi valóságalapja sincs. Mellesleg az egész dolog decemberben zajlott és mégis februárban hozzák fel. Nem is értem komolyan... Szó sem volt semmiről, de nyugodtan terjesszél még pletykát, mert egyébként jól esik. 


Tisztában vagyok vele, hogy sokaknak nem jövök be, stb. Nem vagyok se egy álomnő, se egy álombarát. Nincsen egész héten minden nap szabadidőm olyasmire, mint plázákban mászkálás vagy stb. Tegyük hozzá nem is vagyok ez a "pláza,buli,pia,drog,stb" tipusú lány. Sajnálom ha nem tetszem.


De ezt felfogom akkor is,ha elkerülsz, vagy nem beszélsz velem.
Nem kell elmondani mindennek, és nem kell állandóan azzal próbálkozni,hogy hogy uszíthatsz ellenem embereket és hogyan tehetsz keresztbe. Még ha el is ér vele valamit.. pl hogy valaki megutál stb az mért jó neki? Nem is értem az embereket.... Jó úgy élni,hogy telekamuzod mások fejét? Hogy el akarod cseszni mások életét?


Én igyekszem.. mert mindenki (na jó, csak néhányan) igyekszik jó emberré válni. Olyanná, aki nem tesz keresztbe, akiben csak jó szándék van, aki elfogad mindenkit úgy,ahogy van.


Én nem fogok haragudni senkire. Ez nem az én dolgom. Az az Ő dolguk. Hogy haragudjanak magukra, ha majd eljutnak odáig, hogy rájönnek mit is csinálnak. Megpróbálok úgy tekinteni rájuk, mint kihívások. Próbák az élettől, hogy vajon elég jó ember vagyok-e. És töröm magam,és megteszek mindent... 
De úgy látszik ez sokszor pont semmire sem elég. 


Nem értem a logikát az emberek viselkedésében, abban,hogy nem jönnek rá,hogy amiket csinálnak az rossz... Hogy amit kimondanak annak súlya van, hogy amit tesznek az kihatással van mások életére is. 


És az egészben az szomorít el a legjobban, hogy olyanok csinálják ezt velem, akiktől a legkevésbé várnám.. Olyanok, akik nagyon fontosak (voltak) számomra. És a legtöbb esetben nekik egyáltalán nem is tettem semmivel se keresztbe. És nagyon rosszul esik.
Hiányoznak a régi dolok, a régi beszélgetések, az,hogy volt kivel jóba lennem.
Úgy éreztem találtam végre néhány fiú barátot. Olyan igaziakat. 
Mármint eddig is volt, és van is még néhány. Közbe lányokat is megismertem természetesen, akikkel szintén elég jóba lettem.... 
De ők furcsák voltak. Bolondok:) Mindig felvidítottak. Ők ismertek. Elég rövid idő alatt sikerült kiismerniük... És sokszor azt kívánom bár ne lennék az utukba. Látszik,hogy csak egy kis piszokfolt vagyok az életükben. És ez rossz. Nem akartam,hogy így legyen. 
Megint belementem abba a csapdába, hogy azt hittem úgy lesz minden, ahogy lennie kell, vagy legalábbis, ahogy én elterveztem. De nem. Sose úgy van. 
És minden nap várok rá, hogy egyszer valaki azt tudja majd mondani, hogy "Ne haragudj, hülye voltam." De ez sosem fog bekövetkezni. Szembe kell nézni a dolgokkal, nem kikerülni őket.
Most ezt kaptam valamiért. El kell fogadni. Majd meg fog oldódni. Remélhetőleg.








Kedvencem.:) Küzdeni kell azért, amit szeretünk. Nem szabad hagyni, hogy a rosszakarók elérjék a céljukat.:)))!! 










Nacsőőőőőőőőőőőő.


Mire jó,ha hazudnak? Mire jó,ha keresztbe tesznek?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése