2012. július 4., szerda

Soha többé nem megyek a szívem után már, egyszer elhittem a mesét, hittem tárt karokkal vár..

Megint megtörtént. Újra és újra : csalódás. Divat lett szakítani? Divat lett hogy megfutamodunk a problémák elől? Miért kell mindig ugyanannak a dolognak ugyanúgy megtörténnie? Miért jut mindig a szenvedés? 


Üresség. A szívem ezer darabban, sose fog teljesen összeforrni.. Belül mi van? Sötétség. Hideg, sötét és fájdalmas. :)) Vicces érzés.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése