Vég. Mindenkinek más ugrik be erről a szóról elsőként...
De valamire rájöttem. Egyik nap mentem a villamoson, barátnőmmel beszélgettem és a felismerés megszületett. Nem kellett rajta gondolkodnom, nem stresszeltem rajta, hanem egyszer csak kimondtam. És mikor kimondtam rájöttem hogy ezt én is most realizáltam csak...
Ez pedig az volt,hogy mindennek VAN vége. Ez most hülyén hangozhat vagy esetleg butaságnak, de minden dolognak minden kis apró villanásnak egyszer van egy vége.
A vég alatt persze most nem azt értem,hogy minden párkapcsolat tönkremegy és minden barátságnak vége lesz, hanem hogy egyszerűen csak érezni fogod, hogy mikor jött el az a pillanat amikor egy bizonyos dolgot muszáj elengedned...
..nem kapaszkodhatsz többé bele, mert akármennyire is akarjuk azt a dolgot, nem mindig a számunkra legkönnyebb út a helyes út.
A kapaszkodás fázisa talán a legnehezebb... Mert van egy álmod, egy célod amiről legbelül tudod hogy ez nem az a helyzet hogy te ezt megkaphatod de mégis küzdesz, akarod, el akarod érni vagy meg akarod kapni... Hogy csak egy percig is, de a tied lehessen... De egy idő után (remélhetőleg minél előbb) rájössz, hogy ennek igenis vége van. Nincs több kifogás, hogy ezt miért nem látod be, hanem egyszerűen vége van, nincs tovább és ennyi.
És mikor ezt kimondod milliószor könnyebb leszel. Teljesen átszellemülsz, az eddig görcsösen kapaszkodó szíved újra fellélegzik újra van mit keresnie, új álmot vagy új célt :)
És nem könnyű,mert ha valamit igazán akarsz akkor azt úgy érzed, hogy nem tudod elengedni hogy még lennie kell valahogy... de ha elég idő eltelik akkor egyszer csak meglátod a végét. És rájössz, hogy bolondság lett volna ezt az álmot hajkurászni, miközben annyi minden jó dolog van még a világon ezen kívül amiért érdemes harcolnod :)
Remélem érthető volt mert picit kuszának érzem.. :)
Puszi ♥
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése